Lévai Zsófiának gyakorlatilag két „főállása” van: egyrészt hivatásos sportoló; másrészt negyedikes gimnazista. A Cornexi-Alcoa 18 éves jobbátlövőjével készített interjúból kiderül, hogy miként egyeztethető össze ez a két kihívás. A junior válogatott játékos a válaszaival az őszi szezonról is véleményt mond, sőt a kézilabdán kívüli életébe is betekintést enged.

Milyennek láttad a Cornexi őszi időszakát, mennyire alakult úgy a szezon első fele úgy, ahogy Ti elterveztétek?

„A csapat úgy indult neki a bajnokságnak, hogy szeretnénk a dobogón végezni. Aztán következtek olyan meccsek, amelyek nem úgy alakultak, ahogy kellett volna. A hitünket azonban nem veszettük el, hiszen mindig is maximálisan akartunk teljesíteni, és ez most sincs másképp. Egyébként is mindig a következő meccsre koncentrálunk, soha nem rágódunk feleslegesen azon, ami már elmúlt, inkább előre tekintünk. A Debrecen elleni meccset követően viszont úgy érzem, egyre jobban belejöttünk, és egész kiegyensúlyozott lett a teljesítményünk.”

Az elmúlt félév egy-két történését nyugodtan nevezhetjük a pályafutásod fontos mérföldkövének. Benned ez milyen érzéseket vált ki, hogy fontos meccseken is számított Rád a vezetés?

„Már annak rettenetesen örültem, hogy egyáltalán lehetőséget kaptam az edzőnktől egy ilyen csapatban való szereplésre. Arra pedig csak az álmaimban mertem gondolni, hogy még nemzetközi kupameccseken is pályára léphetek, és góljaimmal segíteni tudom csapatomat. Próbáltam mindig a legjobb tudásom szerint élni a lehetőséggel, odafigyelni, hogy pozitív mozzanataim legyenek, és a csapat érdekeit szem előtt tartani. És természetesen nagyon szerettem volna bizonyítani azt, hogy odavaló vagyok. Remélem, a jövőben még többet fejlődöm, mert elégedett soha sem vagyok magammal.”

Mi volt szerinted a Cornexi legemlékezetesebb pillanata ebben a félévben?

„Egyértelműen az Aalborg kiejtése és a továbbjutás kiharcolása az EHF-kupa nyolcaddöntőjébe. Annak ellenére, hogy végül nem sikerült Dániában győznünk, már kint is jól játszottunk. Itthon pedig még jobban összehangolt játékot, eredményes védekezést és támadást sikerült produkálnunk.”

Kicsit a pályán kívülre tekintve: Hogy haladnak a tanulmányaid, mennyire tudod összeegyeztetni az iskolát az edzésekkel és meccsekkel?

„Próbálok néha bejárni az iskolába, mondjuk két edzés között. Ilyenkor egyeztetek a tanáraimmal, hogy mikor írjak dolgozatot, összegyűjtöm a házi feladatokat és a tanulnivalókat a többiektől. Számomra nagyon fontos a tanulás, de meccsek előtt egyáltalán nem szoktam, mivel szellemileg rengeteget kivesz belőlem, elfáradok, és akkor nem tudok a pályán megfelelő teljesítményt nyújtani. Egyelőre úgy néz ki, hogy így működik a dolog. Most például az alapozás időszakában próbálok inkább az iskolára koncentrálni, minél több jegyet szerezni, hiszen az erőnléti edzések nem igényelnek annyi koncentrációt, mint mondjuk egy mérkőzés. Így tudom összeegyeztetni, de sok függ a szabadidőmtől.”

Apropó szabadidő. Tudsz élni klasszikus diákéletet közös tanulásokkal, programokkal?

„Nagyon nem. Van egy jó barátnőm a suliban, akivel néha elmegyünk ide-oda, mondjuk meginni egy kávét, de ennyi. Sok időm nincs erre. Egy mozi sem fér már bele. Viszont amikor van egy kis szabadidőm, inkább hazamegyek a családomhoz, ott aztán úgy-ahogy bepótolom mindezt. Későn fekvő típus vagyok a sok tanulás és a tennivalók miatt, de a meccsek előtti napon arra is figyelnem kell, hogy korábban menjek aludni, hogy másnap kipihent legyek."

Ez amolyan babona? Hiszel a „mindig ugyanazt ugyanúgy csinálom” dolgokban?  Van, amihez ragaszkodsz egy meccs előtt?

„Inkább a változó babonákban hiszek. Volt olyan, hogy amikor jól ment a játék, próbáltam ugyanúgy csinálni dolgokat, de amikor nem jött be és rosszul játszottam, akkor gyorsan váltottam. Tehát nem igazán van olyan, amihez feltétlenül ragaszkodom.”

Visszatérve az iskolára: mostanság lesz a szalagavatód is…

„Igen, és már nagyon várom! Elméletileg épp szabadok leszünk, amikor az ünnepség lesz. A ruhám már megvan, nagyon szép báli ruha. Sajnos, bár tudok táncolni, még sem fogok, mert nem tudtam bejárni a próbákra, úgyhogy azt sajnos ki kell hagynom. De mindegy, mert a lényeg, hogy egyáltalán ott lehetek."

Egyébként szereted az ilyen elegáns alkalmi ruhás, táncolós, báli estélyeket?
 
„Igen, én nagyon kedvelem. Bár nem sokszor jutok el ilyen eseményekre, de annál inkább élvezem. Szinte egész nap edzőcuccokban kell lennünk, így néha felüdülés egy szép ruhában megjelenni."

Akkor ez egy jó alkalom lesz arra, hogy az osztálytársakkal is találkozz…

„Bizony, sokakat nem is ismerek. De lesz még egy jó alkalom arra, hogy közelebb kerüljek az osztálytársaimhoz, ugyanis megyünk osztálykirándulásra Bécsbe. Egynapos kiruccanás lesz a karácsonyi vásárra, ami állítólag gyönyörű. Nagyon várom már, meg azt is, hogy ihassak egy puncsot. :-)"

A szezon előtt már beszélgettünk érintőlegesen a továbbtanulásról is. Abban változatlanok a törekvéseid?

„Igen, ha minden jól megy… Még mindig kinezológus szeretnék lenni. De majd meglátjuk, az érettségi hogyan sikerül, mire lesz elég. Igyekezni fogok."

A madarak azt csiripelik, hogy nagyon kreatív is vagy. Esetleg ha nem kézilabdáznál, akkor művészember lennél?

„Szeretem a kreatív, kézügyességet igénylő elfoglaltságokat, de azt azért nem gondolom, hogy művész lennék. Ha nem kézilabdáznék, akkor biztos az orvosira mennék.”

Milyen orvosnak?

„Elsősorban a fogorvosi hivatás érdekelne, mivel a nagypapám fogorvos."

Vissza a kézügyességedre, hiszen ezt még nem fejtettük ki. Mégis, miben merül ki a kreativitásod?

„Szeretek rajzolni, és nem áll messze tőlem a ruhatervezés sem. Sajnos kevés rá az időm, de a tervezést nagyon kedvelem. De minden, ami kézművességgel, -ügyességgel kapcsolatos, az jöhet, mint például az üvegfestés. A családban többeknek jó a kézügyességük, valószínűleg tőlük örököltem. Most azonban inkább csak a kézilabdának élek!"

Presstige Média
Fotó: V-Man