A TERSZOL Kupa 2007 elnevezésű nemzetközi torna második napján a Levanger HK lesz Cornexi-Alcoa ellenfele. A mérkőzés ma 19 órakor kezdődik. A meccs előtti délelőtt a norvég csapat három játékosával, Bognár Adriennel, Sara Anderssonnal és Lise Løkével beszélgettünk.

„Öt fiú- és egy lánytestvérem van, mindegyikünk kézilabdázik. Ketten csak kedvtelésből negyedosztályú csapatokban, de Heidi és Frank válogatott beállók, ahogy én is ezen a poszton játszom. Tudod, ez úgy alakult ki, hogy mivel sokan voltunk testvérek, nagy harc folyt azért, hogy ki ér először az asztalhoz, hogy a legtöbb ételhez jusson. Így már gyerekkorunktól a vérünkbe volt, hogy harcoljunk, és közben elkapjunk valamit a kezünkkel. Mi mások lehettünk volna ezek után, mint beállók?” – mondta Lise Løke nevetve, majd hozzátette. „Nagyon várom a mai Cornexi elleni mérkőzést. Már jól ismeri egymást a két csapat, és nagyon kedvesek velünk a fehérvári lányok, amikor edzések előtt és után a csarnokban találkozunk. Szeretem a magyar kézilabdát, színes, változatos. A védekezésben sem csak a hagyományos hatos falat védekezik, hanem nyitottabban, agresszívebben védekeznek. Persze ez nekem azért fekszik is, mert így több helyem van a hatoson. Magyarország egy jó hely!”

Három éve játszom a Levangerben, és nagyszerűen érzem magam, nagyon tetszik a norvégok mentalitása. Minden dologhoz pozitívan állnak hozzá, mindenki mosolygós, és már ettől jól érzi magát az ember. A csapaton belül is ugyanez a helyzet, nincsenek konfliktusok, nagyon jól kijövünk egymással. Az új játékosoknak pedig nagyon sokat segítenek a csapattársak a beilleszkedésben, sőt még a családjukba is meghívják őket.

Két edzőnk van, akik remekül kiegészítik egymást. Az edzésen is mosolygós, oldott a hangulat, mégis kemény munka folyik, és mindenki koncentráltan végzi a feladatokat. Az edzők figyelnek arra is, hogy ne csak a kézilabdával foglalkozzunk; így voltunk már triatlonozni, bowlingozni, és részt vettünk már több napos csapatépítésen a hegyekben, ahol magunknak főztünk.

Szintén nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a sporton kívül más területeken is megálljuk a helyünket. Én például délelőttönként egy óvodában dolgozom, és már két éve edzek egy jelenleg tizenkét évesekből álló fiúcsapatot. Összességében elmondhatom, hogy nagyon sokat kaptam a kézilabdától: megismerkedhettem egy nagyon fejlett társadalommal, és megtanultam angolul, dánul és norvégul is.” – nyilatkozta Bognár Adrienn, a Levanger magyar légiósa.

„Svédországban nyolcévesen kezdtem kézilabdázni, játszottam az Älvängen, a Nödinge és a Sävehof csapatában, majd a dán GOG Gudméba szerződtem. Az elmúlt évben a norvég Bjørnar játékosa voltam, és most igazoltam a Levangerbe. A tegnapi teljesítményemmel nem vagyok igazán elégedett, de egy új csapatban semmi sem megy egyik napról a másikra. Az új játékosnak először nem is magára kell figyelnie, hanem inkább a csapattársak játékával kell foglalkoznia. Ez így van de támadásban is, de a védekezésre, ahol a védőtársak mellett a kapussal is összhangba kell kerülni, ez fokozottan érvényes. Meccsről meccsre, így már ma is, egész biztosan javulni fog a teljesítményünk.” – mesélte a kezdeti nehézségekről a svéd Sara Andersson, aki azért a Dunaferr ellen így is öt gólt szerzett.

Presstige Média