Junior és ifi: A félév tapasztalatai 2014.12.14.


A szezon felénél a juniorjaink a 13 csapatos bajnokságban két győzelemmel a 12. helyen állnak, az ifjúságiak négyszer hagyták el győztesen a pályát, így a tizedik helyet foglalják el. Deli Ritát, a Fehérvár KC junior és ifjúsági csapatának edzőjét kértük arra, hogy értékelje az idény őszi részét.

„Eredményességben az ificsapatunk jobban áll a juniornál, de mindkét korosztály őszi teljesítménye kapcsán elmondható, hogy több megszerezhető pontot hagytunk „ajándékba” ellenfeleinknél. Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk.

Junior csapatunk képes volt a rangsorban jóval előrébb tartó csapatokkal szemben is szoros meccset játszani, de ezért pont nem jár. A legjobb teljesítményt az ősz legvégén, a Siófok ellen nyújtottuk, azon a meccsen sikerült szinte mindent megvalósítanunk úgy, ahogy arra már rég készültünk. Az ificsapat több balszerencsés, párgólos vereséget szenvedett, nagyon remélem, hogy ez tavaszra a mi javunkra fog fordulni.

Ami nekem a legfontosabb az az, hogy a játékosok egyéni teljesítményében láttam komoly előrelépést, valamint az edzéseken csapatként gyakorolt dolgaink is sokszor jól megjelentek a mérkőzéseken, és ezek miatt akkor is boldog vagyok, ha most még ez pontszámokban kevésbé mutatkozik meg. A fejlődés észlelhető, természetesen nem mindenkinél egyformán, vannak akiknél lassabb, vagy akár stagnál, sokszor pedig hullámzó a játék, de ez a korosztály jellegzetessége, hogy nem tudnak még állandó jó formát mutatni.“

Az idény előtt mekkora változások voltak a csapatok életében?

A ‘95-ös korosztályból, ami az idei legfelső korhatár a junioroknál, elég sokan leérettségiztek, és azok, akik máshol folytatják tanulmányaikat, vagy egyszerűen a felnőtt csapat szintjét nem ütik meg, kénytelenek voltak más csapatban folytatni. Több távozó, kiöregedő is volt a csapatból az idény előtt, de sok értékes játékos van nálunk, akiket reményeink szerint be tudunk majd építeni a felnőtt csapatba is. Azt nagy dolognak tartom, hogy a ‘96 utáni korosztály több tagja (Szendrey Viktória, Szemenyei Anna, Rideg Renáta, Kolics Viktória), kiegészülve a ‘95-ös Májer Kikivel már folyamatosan vagy időnként a felnőtt csapattal dolgoznak most is, és emellett a junior csapatban nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Külön meg kell említeni Szendrey Viktóriát, aki sajnos még szeptemberben térdműtéten esett át, ő nagyon biztos pontja junior csapatunknak, kiesése nagyban befolyásolta szereplésünket. Visszatérésével tavasztól sokkal erősebbek leszünk, a munkát már elkezdte, remélhetőleg minden rendben lesz vele.

Az ifikhez többen felkerültek a ‘98 utáni korosztályból, és nagy örömmel mondhatom azt is, hogy keretünkből ősszel hárman szerepet kaptak a serdülő válogatottban (2000 után születettek), ketten mondhatni biztos pontnak számítanak. Hudra Enikő és Utasi Linda alapvetően nálunk a serdülőbajnokságban szerepelnek, de már az ifiknél is csillogtatták tehetségüket.

Az utánpótlás csapat taktikája teljességgel a felnőtt rendszerét követi, vagy azért okoz nehézséget azoknak a játékosoknak a szerepeltetése a meccseken, akik a felnőttek edzéseit látogatják?

„Nem teljesen egyezik meg, de vannak hasonlóságok a felnőtt csapat rendszerével főként támadásban. Védekezésben is már sokat gyakoroljuk a nyitott védekezést a hatosfalas mellett, de még sok csiszolni-valónk van. Csapatépítés szempontjából nem egyszerű a helyzet, mert a prioritást természetesen a felnőtt csapat élvezi, így a már említett játékosok dolga elsődlegesen a felnőtt segítése. Ez leginkább a védekezésünk összeszokatlanságában látható, ugyanakkor haszna is tapasztalható annak, hogy több játékosunk sokkal magasabb sebességű edzésmunkában tud részt venni, és ez a felnőttek által diktált tempó az ő egyéni fejlődésüket nagyszerűen segíti. Ez a szakma szépsége, a nehézségeket át kell hidalni.“

Tavaszra milyen célokat tűztél csapataid elé?

„Az ifibajnokságban a realitás a középház elérése lenne, sőt a rájátszásban még előrelépési lehetőséget is érzek a csapatban. A nyolcadik hely elérhető távolságban van, ha nem leszünk annyira hullámzóak tavaszra, és a sérülések elkerülésével szerencsénk lesz, akkor reális cél ledolgoznunk ezt az 1-3 pontos hátrányt, amiben most vagyunk.

Sajnos a juniorok már jelentősebb ponthátrányban vannak ugyanehhez a célhoz, de én továbbra is azt szeretném, hogy egy huszáros hajrával megközelítsük legalább itt is a vágyott középső ház küszöbét. Szendrey Viki visszatérésével nem látom ezt sem elérhetetlennek, és abban is bízhatunk, hogy ahogy tavaly tavaszra nagyon szépen összeálltunk – igaz az alsóházban, de a rájátszásban minden ellenfelünket legyőztük –, idén is sikerül még előrelépnünk!“

Mekkora potenciál van a jelenlegi utánpótlásban? Látsz olyan játékosokat, akik a következő években a felnőttcsapatban is képesek lehetnek komolyabb szerepet kiharcolni maguknak?

„Nevesíteni nem fogok, de úgy gondolom, igen, van jelenleg legalább 2-3 olyan „gyöngyszem” nálunk, aki magában hordozza ennek esélyét. A sportban azonban nehéz előre kiszámítani bármit, a sikerhez nagyon hosszú út vezet, a sportolóktól nagy céltudatosság kell ehhez, mind a pályán, mind a pályán kívüli életükben, és a kitartó munka mellett még a szerencse is szükségeltetik a célok eléréséhez.“

Láthattuk, hogy a közelmúltban több utánpótlás válogatott játékost csábítottak el tőletek... Mekkora feladat évről-évre megtartani a legkomolyabb tehetségeket a klubnál, és mit tud kínálni az FKC ezeknek a lányoknak?

„Nagy a konkurencia harc! A szülőnek, a játékosnak mindig meghatározó a felnőttcsapat sikeressége, az esetleges példaképek jelenléte döntő lehet. Hosszú idő óta hatodiknál rosszabbul nem szerepelt az FKC a felnőtt bajnokságban, így azt hiszem kijelenthető, hogy jó munka folyik klubunknál, de ennek ellenére is komoly kihívás a legértékesebb fiatalok megtartása, hiába dolgoznak jól kollégáim vagy akár én is. Mindig van egy kecsegtetőbb nevű, akár régi hagyományokkal rendelkező klub, vagy mostanság a hangzatos akadémiák nevei tudnak csábítóak lenni. Mi nem nagy hangokkal, de elszántan és minden tudásunkat átadva dolgozunk, ám ez nem mindig elég a csábítás ellen. Azt gondolom, azok akik úgy döntenek, hogy maradnak nálunk, azoknak biztosítjuk a járható utat egészen a csúcsig, hiszen itt van az NBI-es felnőtt klub, ahol most is vannak saját nevelésű játékosok. Aki itt szeretne NBI-es játékos lenni, annak minden tőlünk telhetőt megadunk, a többi tőle függ.

Jelenleg 4-5 termet bérel egyesületünk, hogy minden korosztály megfelelő edzésszámhoz jusson. Az viszont nagy gondot jelent, nincs elég szabvány-méretes terem, ezen egy munkacsarnok vagy akár egy új sportcsarnok hatalmasat lendítene. Nagyon nem mindegy, hogy 20x40-es vagy jóval kisebb termekben kell edzeni. Ez az amiben kell a fejlődés, tervek vannak is rá, reméljük, rövidesen ez a régi vágyunk teljesülhet. Az egyéb feltételekben semmivel nem maradunk el a többi klub lehetőségeitől, ezek a TAO támogatás által mindenhol nagyjából azonosak.

A gyerekbajnokságban való részvétel, mindenképp példaértékű nálunk, az U13-as korosztályban például hét csapatot indított az FKC a fiókcsapatainkat is versenyeztetve – ez országosan is példa nélküli. A bázist folyamatosan próbáljuk szélesíteni, és minden feltétel, így az utaztatás, versenyeztetés, edzések, szerelések biztosítása megoldott. Mindenképpen jó úton haladunk.“

fkc.hu
Fotó: Fehér Viktor (
http://v-man.hu)


© 2009 Fehérvári Kézilabda Club - Minden jog fenntartva.
ESEMÉNYEK
2016. december
HKSzeCsPSzoV
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
FACEBOOK

Szerencsejáték Zrt.
 
AJÁNLÓ

 

BERICAP