Örökmozgó a kapuban 2009.01.15.


Szikora Melinda 2008 nyarán került a Fehérép Alcoa FKC csapatához. A Kiskunhalason nevelkedett, húszéves játékossal csütörtök este beszélgettünk. Melinda elmesélte, hogyan áll a vizsgáival, és miként élte meg a Székesfehérváron eddig eltöltött bő fél évet. Sőt! A fiatal kapus azt is elárulta nekünk, hogy korábban még a beállós posztján is megfordult!

Kezdjük az elején! Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával?

„Gyerekkoromban örökmozgó, nagyon fiús típus voltam, ezért hogy a felesleges energiáimat levezessem, édesapám beíratott kézilabdázni. Ekkor még csak negyedikes általános iskolás voltam, ám akkor épp csak nyolcadikosok jártak az edzésekre, így hát velük kezdtem. Tulajdonképpen ekkor rögvest beküldtek a kapuba, ám nem sokáig maradtam ott! Játszottam pályafutásom során átlövőt és beállóst is.

Körülbelül öt évvel ezelőtt, már a Kiskunhalas utánpótláscsapatában szerepeltem, amikor az egyik edzésünkről nagyon sokan hiányoztak. Az edzőm beküldött a kapuba, ami ellen eleinte kézzel-lábbal tiltakoztam, semmiképpen sem akartam kapus lenni, mivel úgy gondoltam, ott nem lehet eleget mozogni… Mivel az edző szava döntött, nem volt apelláta, be kellett állnom a kapuba. Először ettől nagyon szomorú voltam, de fokozatosan rájöttem, hogy tényleg ez én igazi posztom, csak itt juthatok el az NBI-be.”

Aztán mintegy három évvel később teljesült is ez a terved!

„2007. januárjában, mikor még Zsiga Gyula volt az edzőnk, a Hódmezővásárhely elleni idegenbeli mérkőzés előtt szólt nekem, hogy ma leülök a kispadra. Nagyon izgultam, de a meccsen csak egy hetes erejéig jutottam szóhoz, Wolf Alexandra lövését kellett volna hárítanom… Ahogy kérték, én elmozdultam balra, ám ő akkor épp a másik oldalt választotta, így nem jártam sikerrel.

Később a szezon során sokat ültem a kispadon, Vörös Heni és Győri Ági voltak a posztomon, mellettük nem nagyon rúghattam labdába. Ez természetesen nem szegte kedvemet, edzettem tovább szorgalmasan, próbáltam jól tenni a dolgom. A következő szezonban sokan távoztak a Kiskunhalastól, ekkor már jóval többször lehetőséghez jutottam a bajnokságban.”

Mint ismert, tavaly nyáron Székesfehérvárra kerültél, ahol akkor még nem sokan ismerték a neved, mostanra viszont a szurkolók egyik kedvence lettél. Miként értékeled az elmúlt bő fél évet?

„Nem a legbékésebb körülmények között távoztam Kiskunhalasról. Ugyan a szerződésem lejárt, ők semmiképp nem akartak elengedni. Sokáig úgy tűnt, hogy az első meccsen nem is játszhatok majd, ugyanis nem akarták aláírni az igazolásomat. Végül szerencsére a szövetség által sikerült az ügyemet időben elrendezni. Fehérvárra érkezésem után, velem együtt négy kapussal kezdtük meg a felkészülést. Mivel egy szerb válogatott és egy volt magyar válogatott játékossal kellett megküzdenem a csapatba kerülésért, nagyon sokat kellett dolgoznom azért, hogy legalább pár percre beállhassak.”

Milyen reményekkel vágtál neki a felkészülésnek?

„Bíztam magamban, a legtöbb erőt a szüleimtől kaptam a nagy feladattal való megbirkózáshoz. Nagyon sokat bíztattak, hogy hajtsak, ahogy csak tőlem telik, és akkor biztosan meg lesz az eredménye. Úgy érzem, nem is volt hiábavaló a küzdelmem, hiszen már egyre ritkábban hagynak ki a meccskeretből.”

A Fehérépnél más körülményekkel találkoztál, mint előző állomáshelyeden volt?

„Óriási a különbség. Fehérvárra igazolásomban meghatározó szerepet játszott az, hogy itt Sugár Tímea személyében az ország egyik legjobbja dolgozik velem. Ráadásul mivel hasonló alkatú és stílusú kapus vagyok, mint Susu volt, így nekem különösen jó, hogy tőle tanulhatok. Halason az utolsó évben már kapusedzőnk sem volt, és rendszeresen adódtak problémák olyan alapvető dolgokkal is, mint a felszerelés, cipő stb. Összegezve nagy lépés volt az életemben, hogy a Fehéréphez kerültem.”

Melyik volt az eddigi legkellemesebb és legrosszabb emléked a Fehérépnél töltött idő során?

„A Hódmezővásárhely ellen hihetetlenül jól éreztem magam a pályán. Azon a meccsen úgy éreztem, sikerült a rossz beidegződéseket levetkőznöm, és az alapozáskor, felkészüléskor elvégzett sok munka eredménye végre meglátszott a meccsteljesítményemen. A legrosszabb az volt, amikor a Békéscsaba elleni vereségünket a lelátóról kellett tehetetlenül végignéznem. Mindvégig az az érzés volt bennem, hogy ha legalább a kispadon ülnék, akkor talán segíthetnék a csapatomon. De ez már a múlt, előre kell nézni!”

A szezon kezdetekor úgy tűnt, hogy a meccsrutint, kettős igazolással, az NBI/B-s Tököl színeiben játszva szerezheted majd meg...

„Az őszi idény kezdetekor többször nem kerültem be a keretbe, így a vezetők a kettős igazolás mellett döntöttek. Egy jó hónap elteltével azonban Sótonyi László úgy döntött, mégis szüksége van rám. Mivel a mérkőzések időben sokszor ütköztek, a folytatásban már nem nagyon szerepeltem a Tökölben, hogy maximálisan az NBI-es csapatombeli feladataimra tudjak koncentrálni. Remélem, a tavasz során is olyan teljesítményt tudok nyújtani Fehérváron, hogy szükség lesz rám a folytatásban!”

Fehérvári csapattársaid közül kikkel kerültél igazán jó viszonyba az eltelt hónapok során?

„Nagyon jó csapathangulat van az FKC-nál, amihez hasonlót korábban nem igazán volt még szerencsém megtapasztalni. Tulajdonképpen nagyon jóban vagyok mindenkivel. Hogy valakiket mégis kiemeljek: lakótársammal, Emberovics Mírával, valamint Vaszari Virággal, Kiss Adriennel és Siti Eszterrel sok időt töltünk együtt edzéseken kívül is. Rendszeresen leülünk teázni, és közben jókat beszélgetünk mindenféle dolgokról.”

Kapustársaiddal milyen a kapcsolatod?

„Egy abszolút egészséges rivalizálás van a kapusok között, ami szerintem szükséges is a jó teljesítményhez. Ha ez nem lenne, akkor lenne probléma. Dufival [Petróczi Viktória – a szerk.] már Kiskunhalason is dolgoztunk együtt, amikor Győri Ági sérülése miatt kölcsönben ott szerepelt.”

Szombaton a Dunaferrt fogadjátok…

„Bár az őszi, újvárosi győzelmünkkor nem kerültem a keretbe, a Dunaferr ellen mindig is szerettem játszani. A Fehéréppel is játszottam már ellenük felkészülési találkozón. Minden kapusnak vannak olyan ellenfelei, akik ellen kifejezetten szeretnek játszani, nekem az újvárosiak feltétlenül ebbe a kategóriába tartoznak.”

A Dunaferrnél közismerten problémák nehezítik a munkát. Ez milyen hatással lehet a hétvégi ellenfeletek pályán mutatott teljesítményére?

„Nekünk csak a magunk dolgával szabad foglalkoznunk. Én pozitívan állok minden meccshez, a Győr ellen is reménykedtem a győzelemben. Sajnos akkor nem tudtunk pontot szerezni, de úgy hiszem, megmutattuk, hogy jóval többet tudunk annál, mint amit a tabellán elfoglalt helyezésünk sejtet. A Dunaferr ellen is egy jó meccset kell játszanunk, de most feltétlenül meg kell szerezzük a győzelemért járó két pontot is!”

Az edzések, mérkőzések mellett az iskolapadban is helyt kell állnod. Hova és milyen szakra jársz pontosan?

„Budapesten a TF-en tanulok, másodéves vagyok a Rekreáció-szervezés és egészségfejlesztés szakon.”

Hogy állsz a vizsgákkal?

„Edzőim, Sótonyi László és Sugár Tímea javasolták, hogy a vizsgák közül amennyit csak lehet, tetessek decemberre. Így kettő kivételével mindet le is tudtam akkor, amikor még nem voltak bajnoki mérkőzéseink. Kedden végül az utolsóval is végeztem, mindegyik sikerült, most egy ideig csak a kézilabdára koncentrálhatok.”

Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

„Köszönöm szépen.”

fkc.hu
Fotó: V-Man


© 2009 Fehérvári Kézilabda Club - Minden jog fenntartva.
ESEMÉNYEK
2022. október
HKSzeCsPSzoV
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6
FACEBOOK

Szerencsejáték Zrt.
 
AJÁNLÓ

 

BERICAP