Triscsuk Krisztina tartalékként tarthatott a magyar válogatottal az Európa-bajnokságra, majd a Románia elleni, kulcsfontosságú mérkőzésen már szerepet kapott Karl Erik Bøhntől, végül négyszeres válogatottként és EB-bronzérmesként térthetett haza Szerbiából. A Fehérvár KC átlövője a közel kéthónapos meccshiánya ellenére nagyszerű játékkal járult hozzá nemzeti csapatunk sikeréhez.

„Elmondhatatlan, mit érzek; egyszerűen remek az, amit átélhettem az elmúlt két hétben. Nagyon régen vágytam rá, hogy bemutatkozhassak a magyar válogatottban, így most nagyon boldog vagyok.“

Volt egy sérülésed, ami egészen az utolsó pillanatig bizonytalanná tette bemutatkozásodat. Mennyire volt nehéz a várakozás?

„Még Szegeden sérültem meg edzésen, de szerencsére az ultrahangos vizsgálat alapján azt állapította meg az orvos, hogy nincs nagy baj, csak kicsit beszakadt a vádlim. KEB [Karl Erik Bøhn] azt mondta, ha kis remény is van a játékomra, akkor szeretné, ha elutaznék a csapattal, így természetesen örömmel mentem velük. Részt vettem az újvidéki edzéseken a csapattal, és a csapatorvos folyamatosan figyelt rám. Amikor a doktor engedélyt adott a játékomra, vállaltam is, annak ellenére, hogy folyamatosan fájdalomcsillapítókkal játszottam. Annyira élveztem a játékot, hogy a meccsek alatt nem is igazán foglalkoztam a fájdalmakkal.“

Azonnal nagyon éles szituációba kerültél: Tomori Zsuzsi eltiltását követően kulcsszerep várt Rád a védelemben a románok elleni mérkőzésen. Hogyan emlékszel vissza erre a pillanatra?

„Az egész csapat nagyon izgult amiatt, hogy Zsuzsi nem játszhatott. Annyira jól együtt voltunk, hogy megoldottuk Zsuzsi helyettesítését, így igazi csapatmunka volt a románok legyőzése.“

Hogyan fogadtak a válogatottban az új játékostársaid?

„Minden tökéletes volt, nagyon jól éreztem magam a válogatottban. Féltem tőle, hogy az utolsó napokban lesz majd esetleg köztünk feszültség a hosszú összezártság miatt, de ilyenről szó sem volt!“

A norvégok ellen az elődöntőben becsúszott egy csúnyább eredmény, de másnap felálltatok, és újra jól játszva megszereztétek a bronzérmet!

„Le a kalappal Karl Erik Bøhn és Siti Bea előtt! Nagyon jól tudták, mit kell mondaniuk, mit kell csinálniuk. Annyira bíztunk a sikerben, olyan erős volt a hitünk, hogy meg is nyertük az utolsó csatát.“

Mit gondolsz, ez a harmadik hely mekkora siker? Lehet még akár ennél szebb eredménye is ennek a csapatnak?

„Ez szerintem nagy előrelépés volt, de innen csak előre vezethet az út! Ez a válogatott még sok kellemes meglepetést fog okozni, az első hely a cél! Természetesen még sok munka kell ehhez, de remélem, már jövőre a világbajnokságon is megmutatjuk, hogy nem volt véletlen ez a bronzérem.“

Gondolom, ilyen nagy csarnokban, ilyen sok néző előtt még sosem játszottál…

„Egyszer Moszkvában az orosz junior válogatottal játszottam hasonló méretű arénában, de persze a hangulat teljesen más volt. Csodálatos volt, amikor megláttuk, milyen sok magyar jött ki miattunk, ez nagyon nagy öröm volt számunkra.“

Lábad milyen állapotban van most? A fehérvári szurkolók bízhatnak játékodban az év hátralévő két meccsén?

„Nem tudom még, holnap megyek újra az orvoshoz, tegnap sokat kaptam, mind a vádlim, mind a combom nagyon fáj most, de remélem, ez csak a fáradtságtól van.“

fkc.hu
fotó: MKSZ