Siti Beát, a Fehérvár KC és a magyar válogatott másodedzőjét egyrészt a Dunaújváros elleni vereség okairól és tapasztalatairól, másrészt a válogatott összetartásáról – mely az első alkalom volt Hajdu János ideiglenes szövetségi kapitányi kinevezése óta – kérdeztük.

„Még nagyon az út elején vagyunk, hiszen nyáron a játékosállományunkban komoly változások voltak, és valamelyest vissza kellett mennünk az origóhoz az új játékosokkal, hogy a régiekkel ismét egy kerek egészet alkossanak. Alapjában véve megoldottuk az eddigi meccseinket, de hiszek benne, hogy még bőven tudunk fejlődni, egyrészt fizikailag, másrészt mentálisan is. Szeretnénk, ha ismét eljutnánk oda, mint ahova az előző idény végére már sikerült: egy sztenderd formát tudjunk mutatni, és a mérkőzések jelentős részében hozni tudjuk ezt a szintet, vagy akár efölé is menjünk.“

A Dunaújváros ellen mi okozhatta azt, hogy szinte semmi sem sikerült, és miként lehet ezt gyorsan lezárni, elkerülve a további negatív hatásokat?

„Már le kellett ezt zárnunk! Az biztos, hogy a játékosaink túlstresszelt állapotban voltak a meccs előtt, agyonnyomta őket a tudat, hogy a Dunaújváros három nappal korábban megverte a Fradit. Az ő 5-1-es rendszerük ellen nem sikerült azt a támadójátékot pályára vinnünk, amit gyakoroltunk. Ez nekünk is tanulság. Volt olyan variációnk az utolsó edzésen, ami új volt a lányoknak, és utólag teljesen egyértelmű, hogy az idő kevés volt ahhoz, hogy jól akceptálják, sőt lelkileg ettől még inkább stresszesek lettek. Mi is és ők is levonták a tanulságot, mindenképp egy fájó pofon volt ez a vereség, de reméljük, hosszabb távon hasznunkra lesz, és nem fogunk ismételten ilyen hibába esni.“

Hétfőn és kedden a válogatottnál dolgoztatok, milyen tapasztalatokat hozott a rövid felkészülés?

„Villámösszetartás volt, ami az idő rövidségével fordítottan arányos mértékben volt hasznos. Nagy szüksége volt mind a játékosoknak, mind a szakmai stábnak a találkozásra, hiszen igen rövid idő áll rendelkezésünkre a közvetlen vb-felkészülésre. Rövid, intenzív, jó hangulatú edzések voltak, amelyen egymás megismerése is a célunk volt, és azt hiszem, összességében nagyon jól sikerült.“

Hajdu Jánossal most vezettétek először közösen a válogatott edzését. Mik az első benyomások?

„Nem igazán ismertem Jánost személyesen korábban, de szakmailag nagyon jól felkészült ember, akire nagyon kellemes modor jellemző, jó humor és egyfajta feszesség, ami megadja a gyakorlatok mellett az edzés ritmusát. Nem is volt szükség most ebben a rövid két napban semmilyen külön fegyelmezésre, mentek a játékosok, mindenki megcsinált mindent, amit csak János kért.“

Mennyiben változik a Te szereped az új kapitány mellett?

„Alapvetően az edzésvezetésében picit többet számít a munkámra, leosztott egy-egy részt kiválasztva az edzésből, így például a kapusokkal foglalkozás vagy éppen a bemelegítés levezetését. Ez azért szükséges, hogy az én hangomat is hallják a játékosok, és több inger érje őket. Azt mondta, a közeljövőben is így számít a munkámra. KEB-nél [Karl Erik Bøhnnél] a feladatok abszolút hozzá fűződtek, és az én feladatom főként a kommunikációban volt, hogy a játékosok biztosan értsék, mit kért tőlük. Most kicsit jobban rá vagyok utalva a saját edzői tapasztalataimra, gondolataimra, nyilván a János adta kereteken belül. Ebből a szempontból picit aktívabb szerep vár rám a felkészülés során.“

fkc.hu
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)