Tíz évet töltött Debrecenben, felet Metzben, majd kettőt Békéscsabán. Csáki Viktória a következő két szezonban Székesfehérváron szerepel, nagy tervekkel érkezett a koronázó városba.

Tiszalökön született és kezdett kézilabdázni, majd Debrecenbe került, 17 évesen mutatkozott be az élvonalban. A nemzeti együttesben 12-szer jutott szóhoz, világversenyen nem ölthette magára a címeres mezt. Reményei szerint Fehérvárról könnyebb lesz bekerülnie a válogatottba.

A Viharsarokban kimondottan jó szezont produkáltál, marasztaltak, mégis a fehérváriakat választottad. Miért?

„Bakó Botond a tavasz végén jelezte, hogy Fehérvárra szerződik, s közölte, a klub irántam is érdeklődik. Az elnökkel gyorsan megegyeztem, kétéves szerződést írtam alá. Jól érzem magam Fehérváron, bízom abban, hogy sikeresek leszünk.“

Debrecenben lettél élvonalbeli játékos, majd amikor távoznod kellett, anno szomorúan jegyezted meg, vannak helyzetek, amikor a sportoló nem szeretne menni, mégis távoznia kell.

„Középiskolásként kerültem a DVSC-hez, néhány meccset játszottam a serdülőben, az ifiben többet, 17 évesen, a Győr ellen mutatkoztam be az élvonalban. Az anyagi gondok miatt kellett távoznom, a csapat jelentős része így tett, a sikeres együttes szétesett. Nem szívesen hagytam el a cívis várost, a francia Metz hívott, fél évet írtam alá. A szezon lejártával innen is távoztam.“

Gondolom, onnan nem az anyagi gondok miatt.

„Valóban nem, a képlet egyszerű volt, a franciák új szabályt hoztak, miszerint egy csapatban csak öt légiós szerepelhet, én pedig a hatodik voltam, ráadásul egyedül nekem járt le a szerződésem. Hívott a Békéscsaba, hazatértem, úgy gondolom, az ott töltött két idényben hozzá tudtam tenni a gárda játékához.“

Az FKC ezúttal nem indul a nemzetközi porondon, minden erejével a hazai bajnokságra összpontosíthat. Mit gondolsz, a cél, a négy közé kerülés teljesíthető?

„Reményeim szerint igen. Úgy vélem, a játékosállomány elég erős a célok kivívásához, ráadásul Bakó Botond személyében fiatal, ambiciózus és felkészült tréner ült a kispadra. Néhány napja kezdtük a felkészülést, remekül érzem magam, jó a társaság, a lányok segítőkészek. Néhányukat már ismertem korábbról, Kiss Évával, Kazai Anitával Debrecenben játszottam éveken át, Hajduch Csengével Békéscsabán, a többieket a meccsekről ismerem. Sajnálom, hogy ezúttal nem lépünk ki a nemzetközi porondra, remélem, egy év múlva összejön. A DVSC-vel szerepeltem a BL-ben,, a KEK-ben és az EHF-kupában, az Előrével is az EHF-kupában, egyszer sem jutottunk messzire. Szeretnék a nemzetközi porondon is sikeres lenni, bízom abban, hogy Fehérváron ezt is meg tudom valósítani. Úgy gondolom, itt jobban szem előtt leszek, mint voltam Csabán. A válogatottságaim számát, a 12 fellépést szeretném gyarapítani. Világversenyen még nem vettem részt, csak nemzetközi tornákon, felkészülési meccseken. Amikor a csapat vb-re, vagy Eb-re készült, a bő keretben még ott voltam, aztán a szűkítés áldozata lettem.“

Mindig kézilabdázónak készültél?

„A keresztanyám kézilabdázott, tulajdonképpen az egész családom sportolt, a bátyám jelenleg is futballozik. Az NB III-ban is játszott, most a megyei bajnokságban. Tiszalökön nőttem fel, ott is kezdtem, általános iskolásként az NBII-es csapatban szerepeltem, a DVSC második csapatával találkoztunk. Jól ment a játék, az ellenfél edzője, Komáromi Ákosné jelezte, kimondottan tehetségesnek tart, örömmel venné, ha náluk folytatnám. A középiskolát már Debrecenben kezdtem, három évvel később pedig bemutatkoztam az NBI-ben.“

Horog László
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)