Kuhinkó Vivien, a Fehérvár KC irányító-átlövője Pázmándon kezdett el kézilabdázni – ahol nevelő edzője Horváth Zalán volt –, 13 éves korában az FKC-hez került, majd 16 évesen a felnőtt NBI-es csapatban is bemutatkozott. Vasárnap, azaz pár nappal a 19. születésnapja előtt újabb mérföldkőhöz érkezett Kuhi pályafutása: világbajnoki bronzérmet szerzett!

„Öthetes felkészülésen vettünk részt, ahol szinte minden nap futottunk, és különböző csapatépítő programjaink is voltak, mint például csocsóbajnokság és fürdő-látogatás. Június 30-án utaztunk ki busszal Ostravába, majd július 1-jén már mérkőzésünk volt Uruguay ellen.“

Milyenek voltak a meccseitek?

„Tipikus első meccs volt a dél-amerikaiak elleni, elég nehezen sikerült felpörögnünk, és a nagy tudáskülönbség ellenére is sokáig viszonylag szoros volt az állás, de végül győztünk; négy góllal tudtam hozzájárulni a győzelemhez. A második meccsünket a spanyolok ellen játszottuk, ezt a meccset az utolsó másodpercekben tudtuk megnyerni [Klivinyi] Kinga góljával. Ezen a meccsen nagyon nagyot küzdöttünk, de még mindig messze nem voltunk az az igazi magyar csapat, ami a végére lettünk! A szerbek ellen a szünetben négy góllal vezettünk, de végül nekünk sikerült a végén bravúrosan egyenlítenünk. Sajnos ezt követően a dánoktól vereséget szenvedtünk, ám a kínaiak fölényes legyőzésének köszönhetően a csoport második helyén zártunk így is.

Ez nagyon fontos volt, mert a nyolcba kerülésért a házigazda csehekkel játszottunk így; mindkét csapat győzelmi reményekkel lépett pályára, de az elejétől kezdve a mi akaratunk érvényesült, és végül magabiztosan jutottunk tovább. Ezzel a győzelemmel teljesítettük a szövetség által kitűzött célt, a nyolcba kerülést, de mi semmiképp nem akartunk ennyivel megelégedni!

Az elődöntőért Lengyelország ellen játszottunk, és nagy csatában nyertünk két góllal. Ekkor örültünk, hogy így majd azokat a franciákat kell legyőznünk a döntőbe kerülésért, akiket júniusban az üllői felkészülési tornán fölényesen megvertünk. Jött azonban egy nagyon váratlan fordulat, a franciák nagy különbséggel győztek ellenünk. Természetesen csalódottak voltunk annak ellenére is, hogy előzetesen mindenki elégedett lett volna az elődöntőbe jutással. Szerencsére volt egy nap szünetünk, ahol sikerült újra feltöltődnünk, majd a harmadik helyért újra a szerbekkel mérkőztünk. Alaposan kielemeztük, videóztuk őket, és az edzésen is azt gyakoroltuk, amit a meccsen bevetettünk ellenük. Nagyon izgultunk, tudtuk, mi a tét, biztattuk egymást folyamatosan. A rendes játékidő most is döntetlent hozott, de a kétszer ötperces hosszabbításban mi nyertünk két góllal. Hatalmas boldogság volt ez nekünk, sírtunk örömünkben, az edzői stáb is nagyon boldog volt. A legszebb pillanat az volt, amikor a nyakunkba akasztották az érmet, ezt biztosan sosem fogom elfelejteni.

A döntő után volt egy bankett, ahol jó hangulatban ismerkedtünk a többi csapat játékosaival, majd vasárnap délelőtt indultunk haza. Anyukám a kedvenc ételemmel, paradicsomos káposzta oldalassal, várt, mert tudta már, hogy Csehországban nem voltunk maradéktalanul elégedettek az étkeztetésünkkel...“

A többi körülmény milyen volt Ostravában?

„A szállásunk kifogástalan volt, összességében minden jó volt, kisebb bosszúságok adódtak csak, így például a csehek elleni meccsre később jött a buszunk, ami azért felizgatott minket a meccs előtt. Nagyon örültünk, hogy a meccseinken sokan szurkoltak nekünk, legtöbben Vácról érkeztek, de voltak fradisták is, na meg természetesen a szülők és hozzátartozók is végig biztattak minket, ami nagy pluszt adott nekünk.“

Ez volt ennek a korosztálynak az utolsó válogatott tornája, Te a két utolsó évben voltál tagja a csapatnak. A két szereplés összehasonlíthatatlanul nagy különbségét mivel lehet indokolni?

„A csapategységgel és a felkészüléssel. Az idei évben sokkal több fizikai munkát végeztünk, és a különböző foglalkozások sokkal jobban összekovácsolták a csapatot. Ez nagyon sokat számított, mindenki, nem csak a pályán lévők, hanem a kispadon ülők és az edzők együtt egy nagyon jó közösséget alkottunk, mintha egy kis család lettünk volna. Ez az egység segített az olyan nehéz pillanatokból is jól kijönni, ami a korábbi években nem igazán volt meg a csapatnál.“

Mit gondolsz, ezekből az átélt élményekből, a Róth Kálmánnal elvégzett munkából mennyi hasznot húzhatsz hosszabb távon, mint játékos?

„Sokat. Róth Kálmánban egy hihetetlenül kemény edzőt ismertem meg, és azt gondolom, sok helyen szükség lenne ilyen emberre. Természetesen voltak negatívumok is, de sokkal nagyobb számban kaptam pozitívumokat ez idő alatt. Mind lelkileg, mind testileg sok építő, a fejlődésemet szolgáló dologgal gazdagodtam a nyár során.“

A mostani hetet megkaptad pihenésre klubodtól. Hogyan töltöd ezt a nem túl hosszú időt?

„Pihenéssel. Megyek állatkertbe, néhány napot pedig a Balatonnál is eltöltök, majd pénteken fogjuk a junior válogatottal megünnepelni a bronzérmet. Örülök nagyon a pihenőnek, de természetesen várom már, hogy a klubnál is megkezdjem a munkát, és megismerjem új edzőnket.“

Mit vársz a közös munkától Pål Oldrup Jensennel?

„Személyesen mégcsak egyszer találkoztunk eddig, de a csajokkal beszéltem már, és egyöntetűen azt mondták, nagyon klassz edzéseket tart és kedves, aranyos személyiség. Kicsit Konkoly Csabához hasonlították, így remélem, sikerül jól szerepelnünk majd, bizakodó vagyok, hogy előre tudunk lépni, és bekerülünk a felsőházba!“

fkc.hu