„Szeretnék jó irányító lenni” - Exkluzív interjú Őri Edinával - I. rész 2006.06.26.


A bajnokságnak már egy hónapja vége, a felkészülés még el sem kezdődött, itt maradtunk kézilabda nélkül. Remélem ezért is olvassátok szívesen a csapat egyik tehetséges játékosával készült riportunkat. Edó mesél a kézilabdáról, suliról, barátokról és egy kicsit a magánéletéről.



Annyi mindent tudnék róla írni. Hogy tavaly az EHF kupadöntő után teljesen ismeretlenül a nyakamba ugrott, hogy imádtam amikor egy évadon belül háromféle hajszíne volt, hogy minden meccsen azért (is) drukkolok, hogy ő is játsszon, hogy számomra van benne valami megfoghatatlan dolog, ami miatt kíváncsi vagyok rá…És most, mióta megegyeztünk az interjú időpontjában, már azt is, hogy minden egyes beszélgetésünk alkalmával már egy hihetetlenül okos, közvetlen, életvidám lányt is látok, akivel órákig tudnék beszélgetni, és akiben van valami nagyon szerethető…

Név: Őri Edina
Születési hely/idő: Tatabánya/1984.11.08.
Poszt: átlövő/irányító
Korábbi klubja:
      Tatabányai Sport Club
Eredményei:
      EHF Kupa győztes (2005)
      magyar bajnok 4. helyezett (2005)
      Magyar Kupa 2. helyezett (2006)

Sikerült a vizsgaidőszak közepére összehoznunk ezt a beszélgetést, így nem hagyhatom ki: hogy állsz a vizsgáiddal?
A legutóbbi épp szerdán volt, jog2. Tesztes volt, így rögtön kijavították. Ötös lett. Jól állok, mert kilenc vizsgából már nyolc megvan, köztük a matek szigorlat is. De azért nem minden félévem szokott ilyen sima lenni. Egyébként a Veszprémi Egyetem szálloda és idegenforgalmi szakán vagyok harmadéves, ami roppant izgalmasan hangzik. Főleg, hogy matekot is kell tanulni, amire nem igazán számítottam. Például ezeket a mikro, makro dolgokat, meg az analízist annyira nem szeretem. Az elején meg is gyűlt a gondom ezekkel a tantárgyakkal. Nagyon nagy szerencsém volt a matekos vizsgáimnál. Analízisből úgy mentem át másodjára kettessel, hogy még emlékeztem arra, hogy gimiben tanultam a függvényvizsgálatot, ami húsz pontos kérdés volt, és tizennyolctól megvolt a kettes.

Akkor te vagy az egyetlen kakukktojás, aki nem Kodolányis?
Igen. Ez volt az egyetlenegy olyan nyugati iskola az országban, ami levelező és nem kell érte fizetni. Mert ha van eszem, akkor az első diplomámért nem fizetek. A havi három napot, amikor órára kéne járni, azt pedig úgy szoktam összehozni, hogy nem járok órára. Amikor katalógus van, akkor mindig megkérek valakit, hogy írjon be. Ha nem sikerül, akkor vagy megpróbálok elmenni, vagy felveszem a kapcsolatot a tanárral. Egyébként nem ide akartam jönni, mindig is jogra készültem.

Mi lettél volna a jogi diplomával?
Sportjogász. De az álmomat nem adtam fel. Mindig is jó tanuló voltam, így anno a Pázmányra jelentkeztem. Fel is mentem anyukámmal Pestre, mert ott kellett központit írni töriből. De én az érettségi után már semmit sem tanultam, így eltelt két hét, ami alatt szépen elvesztek az információim a történelmi személyekről, de gondoltam, azért mégiscsak beülök. Tíz perc után kijöttem, és úgy döntöttem, menjük inkább és vásároljunk valamilyen ruhát. Így nyertem két hetet a nyárból.

Ha jól tudom, akkor annyira jó tanuló voltál, hogy még egy emlékplaketted is van az általános iskolából.
Igen, ehhez van egy aranyos sztorim. A nővérem és köztem hat és fél év van. Amikor ő Tatabányán ballagott a Herman Ottó Általános Iskolából, én akkor voltam elsős. Ez volt egyébként az egyetlen sporttagozatos iskola a környékünkön. Ő is jó tanuló, jó sportoló volt és megkapta ezt a plakettet. Nagyon büszke voltam rá, és mondtam a mamámnak, hogy „Na mama, azért jöttem ebbe az iskolába, mert én is szeretnék ilyet kapni!”. A Herman egyébként inkább atlétika jellegű iskola volt, és hatodikos, hetedikes koromban átmehettem volna kézilabda tagozatra a Dózsa György Általános Iskolába, de nem tettem: direkt, emiatt a plakett miatt. Így mindig azzal boldogítottak, hogy atlétika versenyekre kellett járnom. Az életemet megkeserítették vele, de a plakettet megkaptam.

Olvastam, hogy milyen feltételei voltak az odaítélésének: utolsó négy évet abban az iskolában kellett járni, minimum 4,5-ös tanulmányi átlagra volt szükség…
Ezt nem tudom, de lényegében mindegy is, mert amíg nem jártam egyetemre, addig összesen talán három darab hármast kaptam. Azokat is rúdmászásra, mert mindig nagyon izgultam, izzadt a tenyerem és így lecsúsztam. Egyébként abban az évben szerintem többen is megkaptuk a plakettet, mert az iskola elnyerte Az Ország Legjobb Sportiskolája kitűntetést. Atléta osztályként sok országos versenyt megnyertünk - mondjuk nem én, hanem az osztálytársaim. Én is szerepeltem például váltóban, de púp volt a hátamon.

A vizsgaidőszak mellett talán legaktuálisabb esemény most a főiskolás világbajnokság.
Pont most kaptam meg a kikérőket, de igazából még nem tudok sok mindent, csak hogy június 25.-től kezdődik a felkészülés, a világbajnokság pedig Lengyelországban lesz július 1.-től 10.-ig. Illetve, hogy a Szabina meg a Vali is jön a csapatból.

Voltatok tavaly is?
Én úgy tudom, hogy ez az U23 újdonság. De Susu azt mondta, hogy főiskolásként ő is volt már ilyenen. Lehet, hogy szüneteltették, vagy csak én nem hallottam róla eddig.

Csak az a feltétel, hogy főiskolás kézilabdázó legyél?
Szerintem igen. Le is kellett adnom hozzá egy olyan papírt, hogy milyen egyetemre járok, és mennyi a tanulmányi átlagom.

Akkor ez már egy jó kis felkészülés lesz neked a bajnokság előtt.
Igen. A klubnál július 3-án kezdünk, és előtte két héttel kell elkezdeni edzeni. Minden napra ki van jelölve, hogy miket kell csinálni: futás, kondi, szökdelés, bicikli, úszás… Mindenkire teljesen rá van bízva, hogy betartja-e. Ebből a szempontból Edina azért bízik bennünk.

Meg szoktad csinálni őket?
Én személy szerint igen. De tudom magamról, hogy más, hogy ha húszan futunk, mert akkor mégiscsak húzzuk egymást. Illetve más, ha egyedül neki indulok kocogni. De a nővérem el szokott velem néha jönni, és akkor jókat szoktunk versenyezni. Kondiba is szeretünk járni.

Azt hallani rólad, hogy ha edzésről van szó, akkor nagyon szorgalmas vagy.
Jaj, ezt olvastam a fórumon! Hát … szorgalmas? A futás nem az erősségem. Nem arról van szó, hogy nem szeretek, de ha majd egyszer abbahagyom a sportot, akkor eljárok vagy biciklizni, vagy aerobikozni, de hogy futni nem fogok, az tuti. Atléta múltamban megkínoztak párszor, pedig is nem voltam olyan rossz.

Kellemetlen emlékeid maradtak?
Nagyon. Én már akkor is inkább kézilabdás alkat voltam. Az én kedves kis osztálytársaim futottak, Edike meg hátul kullogott. Én utáltam futni, mindig utolsó is lettem. Aztán az élet fintora: nemrég volt az osztálytalálkozónk, ahol pont azt beszéltük, hogy az atléta edző – aki egyébként az osztályfőnökünk volt - mindig engem szekált, és végül én lettem az osztályból egyedül sportoló. A többiek mind abbahagyták.

Tulajdonképpen egy ilyen családi háttérrel, mint amilyen neked van, nem is lehettél volna más, mint sportoló.
Igen, anyukám is kézilabdázott huszonegy-két éves koráig. Ők még betonon is játszottak. Gondolom milyen jól nézhetett ki egy-két meccs után. Édesapám pedig bokszoló volt, az ő elmondásai alapján azt hiszem, nem is olyan rossz. Aztán amikor összekerültek, és komolyabbra fordult a dolog, akkor megállapodtak abban, hogy abbahagyják. De a nővérem is gyerekkorától kezdve kézilabdázott. Ez valahogy bennünk van. Én is kiskorom óta mindig meccsekre jártam.

Végül apukád nagy bánatára mégsem lettél bokszoló?
Neeeem! Pedig apukám oktatott régebben. Még az alapvető ütésfajtákat is tudtam: horog, felütés, meg ilyenek... Sokat szoktunk hülyéskedni ezzel.

Említetted, hogy közted és a nővéred között elég nagy a korkülönbség. Nagynéni vagy már?
Igen! Nemrég volt egyéves a nővérem kislánya, Lotti. Azt mondják, hogy rám hasonlít, aminek nagyon örülök. Mindketten anyukám „mintájára” készültünk.

A nyarat akkor nagyrészt velük töltöd?
Nyaralni nem hiszem, hogy megyek. A barátommal szoktunk elmenni egy hétre valahova, de most, hogy nekünk szünetünk van, ők már edzenek. Ha mégis úgy alakul, és lesz időnk, akkor valahova biztos elmegyünk. Tervezni most nem terveztem. Egyenlőre itt vagyok Fehérváron. A barátaimmal találkozgatok, de néha hazamegyek a családomhoz. Szeretek otthon lenni, főleg a nővérem kislánya miatt, de mivel én eljöttem, így nem maradt Tatabányán sok barátom. Persze azért van egy-kettő, akikkel évente egyszer kétszer összefutunk, de ennél nem több.

Folytatjuk...

Készítette: M.M.


cornexikezilabda.hu


© 2009 Fehérvári Kézilabda Club - Minden jog fenntartva.
ESEMÉNYEK
2024. november
HKSzeCsPSzoV
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1
FACEBOOK

Szerencsejáték Zrt.
 
AJÁNLÓ

 

BERICAP