Sladjana Djericnek az utolsó másodpercekben bemutatott bravúrjával a Vasas otthonában szerzett egygólos győzelmet a Cornexi-Alcoa. A végig nagyon szoros mérkőzésen egyik csapat sem vezetett több mint két góllal. A fehérváriaknál ezúttal a szélsők – Balogh Bea és Vaszari Virág – jártak élen a gólgyártásban, míg az angyalföldiek közül a tizenegy-gólos Nagy Krisztina volt a legeredményesebb.

NBI, 14. forduló:
Uniqa-Vasas – Cornexi-Alcoa 25-26 (14-15)
Budapest, 300 néző
Vezette: Kocsmáros, Nagy

Vasas: Guiu és Tothova (kapusok), Nagy 11 (5), Pollakova 4 (1), Kolos 3, Gaál 2, Kuprichenkova 2, Balog 1 (1), Lőw 1, Sterbik 1, Ferencz, Szalontai, Szeberényi. Vezetőedző: Papp György

Cornexi: Djeric és Fekete (kapusok), Balogh 7 (2), Vaszari 6, Trishchuk 5, Tápai 3, Bernataviciute 2, Mayer 2, Kamper 1, Emberovics, Gordeyeva, Vijunaite. Vezetőedző: Vura József.

Kiállítások: 2 perc; 6 perc
Hétméteresek: 7/8 (Nagy hagyta ki); 2/2

Az eredmény alakulása: 5. perc: 3-3, 10. perc: 4-6, 15. perc: 8-7, 20. perc: 9-9, 25. perc: 11-13; 35. perc: 16-18, 40. perc: 20-19, 45. perc: 21-20, 50. perc: 22-23, 55. perc: 23-24.

Vura József, a Cornexi vezetőedzője:

„Ismét kedvezőtlenek voltak az előjelek a Dunaferr elleni mérkőzést követően, hiszen Zoya nem tudott rendesen edzeni, Sonny ráadásul edzés nélkül vállalta a mai játékot, így is csak védekeztetni tudtam. Zoya mindkét hétfői edzésünket kihagyta, s bár csapatban volt, nem tudtam pályára tenni.

A Vasas elleni találkozón nem is a játék, mint inkább a küzdelem domborodott ki. Harcosságban az egész csapat dicsérhető, de voltak egyéni jó teljesítmények is, Kristina például nagyon sokat jelentett a pályán, és döntően befolyásolta az eredményességünket a két szélsőnk játéka is. Főleg az első félidőben egy nagyon kemény védekezést produkáltunk, és ez vezetett a győzelemhez. Fordulatos találkozó volt, a vége előtt tíz perccel még az ellenfél vezetett, de a végjátékot mi bírtuk jobban.

Azt hiszem, az a tény, hogy nemzetközi kupában indulhat egy csapat önmagában motiváció kell hogy legyen. A mai meccs végén azt mondtam a lányoknak, hogy a későbbiekben is ezt a harcos játékot kell produkálnunk, ami előbb-utóbb jobb játékkal párosul majd. Sokkal jobban kell ragaszkodniuk a hét közben gyakorolt taktikához, de ha a küzdés megvan, akkor az akár a gyengébb játékokon is átsegíthet egy csapatot.

Csütörtök délelőtt nézzük meg először együtt a spanyolokat, eddig még nem látták a lányok őket; aztán délután már őrájuk készülve edzünk. Péntek hajnalban indulunk, az érkezés estéjén egyet edzünk, másnap délelőtt egy átmozgatás után pedig este hétkor játsszuk a meccset.

Balogh Bea, a Cornexi csapatkapitánya:

„Ezen a mérkőzésen jóval agresszívebben védekeztünk, mint ezt megelőzően, viszont az utolsó pillanatban mindig kaptunk egy-egy gólt. A nehezét megoldottuk, de a vége mégsem sikerült; emiatt volt ez a Vasas elleni küzdelem ilyen szoros. A csapat hajtása és küzdése nagyon pozitív élmény volt. Nyílván óriási javulást nem várhatunk magunktól, hiszen legutóbb a Dunaferr meccs, illetve az előtte lévők eléggé elkeserítettek bennünket. Főleg az, hogy csapatszinten nem tudunk jó teljesítményt nyújtani, és nem úgy jönnek az eredmények, ahogy elvárnánk. Viszont lépésről lépésre kell haladnunk, és ez a mai találkozó egy ilyen pozitív lépés volt. A lényeg, hogy a végjátékban sikerült megszereznünk a győzelmet, nem vesztettünk vagy ikszeltünk az utolsó pillanatban, ahogy arra máskor volt már példa, és miénk a két pont is.

Úgy érzem, a legfontosabb most az, hogy kint egy jó meccset játszunk, szerintem képesek vagyunk a továbbjutásra. Ha azt nézzük, hogy egy Aalborgot sikerült kivernünk, akkor mindenkivel szemben meg van az esélyünk. Ennek a ténynek erőt kell adnia nekünk.

Lőw Andrea, a Cornexi egykori, a Vasas jelenlegi játékosa:

„A pályára lépve mindig elvész a barátság, és helyébe lép a győzni akarás és a küzdelem. Köztudott, hogy Tápai Szabina és Vaszari Virág a legjobb barátnőim, és ilyen helyzetben még nem igazán voltunk, de abszolút nem okozott gondot, élveztük a helyzetet. Mondjuk, azért annak nem örültem, amikor földön fekve láttam valamelyiküket. Az, hogy egymás ellen játszunk, még jobban motivál mindegyikünket, hiszen tudjuk egymásról, hogy mindent megteszünk a győzelemért, és nem hagyjuk annyiban a szituációkat, mert bizonyítani akarunk – még egymásnak is. Meccs után pedig alaposan kibeszéljük a történteket. Nagyon jól érzem magam a Vasasban, de azért nagyon hiányoznak nekem a csajok, hiszen azért a hét év, az hét év.

A mérkőzésről azt gondolom, hogy egyértelműen a mi hibánkból vesztettük el ezt a találkozót, hiszen egyáltalán nem tartottam jobbnak a Cornexit. A szélső játékunk nagyon gyenge volt – beleértve a saját teljesítményemet is –, illetve a végjátékban eladott labdánk – úgy érzem – meghatározta a meccs kimenetelét.”

Presstige Média
Fotó: V-Man