Az élsporttal 2004-ben szakított, folyamatos sérülések parancsolták le a pályáról a kétszeres gólkirály, olimpiai ezüstérmes, vb-bronzérmes, az osztrák Hypo együttesével Európai Szuperkupa-győztes Deli Ritát. Sikeres karrierjét az akkoriban Cornexi névre hallgató fehérvári egyesületben fejezte be, s azonnal edzősködni kezdett.

A legkisebbekkel, egy előkészítő csoporttal kezdte a munkát, a klub szakmai igazgatói teendőit pedig 2007 óta látja el, valamint a juniorcsapat edzője.

„A klubban összesen tizenegy korcsoporttal dolgozunk, az U7-től kezdve az U14-ig, valamint a serdülő, ifjúsági és junior csapataink is rendszeresen megmérettetnek a különböző erőpróbákon. Az általános iskolás korosztályok a gyermekbajnokságban indulnak. A sportág alapjainak lerakása a szivacskézilabda oktatásával kezdődik, amely kiválóan alkalmas a kézilabda megszerettetésére, a gyerekek nem félnek a labdától, akár a mezőnyben jutnak szóhoz, akár a kapuban. Játékos formában ismertetjük meg a gyerekeket a sportággal, rendkívül sok ügyességi, koordinációs, képességfejlesztő gyakorlatok beépítésével. Az alapok elsajátítása után kezdjük meg a versenyeztetést. A pálya méretei is rendkívül kedvezőek, hiszen a megszokott pályán keresztben vívják a gyerekek a meccseket, kisebb kapukkal. A különböző tornákon van ennek jelentősége, párhuzamosan, egyszerre négy csapat mérkőzhet egyszerre.“

A folytatásban a szivacsról a normál labdára való áttérés az U10-es korosztálynál történik, Deli véleménye szerint a szivacslabdával való szakítást korábban is el lehetne kezdeni, a jelenlegi kiírás szerint tíz évesen játszanak először bőrlabdával. Ami azért nem szerencsés, mert a gyerekek négy éven át csak szivaccsal versenyezhetnek, szakmailag hasznosabb lenne, ha már korábban kezükbe kaphatnák a bőrlabdát, amit az FKC-nál meg is valósítanak.

„Úgy gondolom, egy idő után a szivacslabda már nem ad lehetőséget a fejlődésre, a gyerekek sokkal több dologra képesek, mint ami ezzel a labdával kivitelezhető.”

„A klub két serdülő együttest versenyeztet az OSB-ben, azaz az országos serdülő bajnokságban, az ifjúsági és junior gárda pedig az NB I-es, korosztályos bajnokságban szerepel. A Fehérvár KC Bakonycsernyén, Csákváron, Soponyán, Sáregresen, Várpalotán működtet fiókcsapatot, akik lefedik az általános iskolás korosztályt, a legtehetségesebb, leginkább rátermett gyerekek Fehérváron folytatják középiskolai tanulmányaikat, s átkerülnek az anyaegyesülethez. Több középiskolával ápol remek kapcsolatot az egyesület, a 2013-14-es tanévben a Kodolányi középiskola élsportoló osztályt indított, ahova több játékosunkat integráltuk.
 
Ez, a merőben új kezdeményezés lehetővé teszi, hogy két tanítási napon, kedden és csütörtökön reggel 8 órától a Köfém-csarnokban délelőtti edzésen vehetnek részt, a tanórájuk 10-kor kezdődik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felmentést kapnak a tanulás alól, hanem azt, hogy azokon a napokon később fejezik be a tanórákat. Az élsport mellett rendkívül fontos a tanulmányi elvárásoknak való megfelelés is, ami nagyban segíti a pályafutásuk utáni zökkenőmentes beilleszkedést a hétköznapi életbe.“

Deli Rita fontosnak tartja, hogy a tehetségeket ne csak felneveljék, hanem képesek legyenek megtartani is őket, aki az elkövetkező években a felnőtt együttesnek is meghatározói lehetnek. Az első csapat keretének tagja Becséri Kitti, Májer Krisztina – a juniorválogatottban is szerepel -, valamint a felnőtt együttest erősítette a szintén saját nevelésű Trimmel Brigitta is, aki idén nyáron búcsúzott az aktív játéktól. Csákváron kezdett, és nagyon fiatalon került hozzánk Tilinger Tamara is, aki itt teljesedett ki játékosként.

„Örömmel mondhatom, hogy a saját nevelésű, eddig a junior csapatunkban szerepelt balszélső Hrabovszky Helga, a kapus Szendrey Viktória, a balátlövő Szemenyei Anna és a beállós Rideg Renáta a felnőttekkel kezdte meg a júliusi felkészülést. Ők természetesen a junior gárdánkat is erősítik a folytatásban is, kivéve Hrabovszkyt, aki az utánpótlásból kiöregedett, így teljes erővel a felnőttek között bizonyíthat. A felsoroltak is bizonyítják, jó úton járunk, fontosnak érezzük a saját nevelésű játékosok beépítését, ha komoly a versenyhelyzet, tehetségeinkre más egyesületek is rendszeresen szemet vetnek. A jövőnk kapcsán optimista vagyok, a gyerekeink felkészült szakemberekkel dolgozhatnak. Az viszont problémát jelent, hogy nem tud minden korosztályunk szabványos pályán edzeni, reménykedünk, hogy a közeljövőben felépülhet a munkacsarnokunk, amely elengedhetetlen a még hatékonyabb munkához. Ez esetben nem kellene tornatermeket bérelnünk a város különböző pontjain, más-más időpontokban, hanem egy helyszínen, a saját otthonunkban, hivatalos méretű játéktéren megoldhatnánk a tréningeket.“

Horog László