Hudra Enikő és Utasi Linda személyében két játékos képviselte a Fehérvár KC-t a serdülő válogatott franciaországi útján. Klubunk fiatal tehetségei a magyar nemzeti csapattal mindhárom meccsüket megnyerve szerezték meg a tornagyőzelmet. Enikő és Linda nemcsak sportsikerekkel, hanem számos élménnyel is gazdagodtak a túrán.

Hogyan, mikor kerültetek kapcsolatba a kézilabdával és az FKC csapatával?

Utasi Linda: „Hat éve itt, Fehérváron kezdtem el, és azóta is itt kézilabdázom. Pipinél [Nagy Beatrix] kezdtem, majd átkerültem [Virincsik] Anaszhoz, nála dolgoztam eddig a legtöbbet, körülbelül négy évet. A serdülő kettőben játszottam közben Siti Esztinél is, majd nem rég átkerültem az ificsapatba  [Deli] Ritához.“

Hudra Enikő: „Elsős korom óta kézilabdázom, ugyancsak itt kezdtem. Mondhatni a mi családunkban majdnem mindenki ezt a sportot űzte vagy űzi, papám kézilabdaedző volt, keresztapukám, apukám a mamám és a bátyám is kézilabdázó, így nem is gondolkodtam én sem másik sportágban. Én is végigjártam a korosztályokat, ebben az évben az ificsapatban vannak a legfőbb céljaink, most igazán jó csapatunk van, amelynek reális esélye van a felsőházba kerülni.“

Jó teljesítményetekre a nemzeti csapatnál is felfigyeltek, előző héten első hivatalos válogatott meccsetekre is sor került!

Linda: „A válogatottba valóban most kerültünk be „hivatalosan”, de már tavaly is sokszor behívtak minket edzőtáborokba, összetartásokra. NEKÁ-ból, Vasasból, Vácból, Győrből, Fradiból, Kozármislenyből és mi ketten a Fehérvárból alkotjuk a csapatot jelenleg, Bohus Bea a szövetségi kapitány. A repülést nagyon vártuk, az előtte tartott edzés nem is sikerült annyira jól, mindenki már nagyon készült az indulásra. Amikor felkerültünk először a pályára, nagyon jó érzés volt.“

Enikő: „Sokan voltunk a bő keretben, ezért izgultunk Lindával, hogy vajon behívnak-e minket a Franciaországba utazó keretbe. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk körülbelül egy héttel a torna előtt, hogy utazhatunk. Nagy élmény és büszkeség volt, amikor megkaptuk és felvehettük a címeres mezt és a melegítőket, majd természetesen maguk a meccsek is.“

Hogy sikerült a torna?

Linda: „A házigazda Franciaország mellett Lengyelországgal, valamint egy úgymond párizsi régió-válogatottal mérkőztünk meg, minden meccsünket nagy fölénnyel nyertük, és ezzel tornagyőztesek lettünk. Enikő kezdő volt az első meccsen, én később álltam csak be, így nekem muszáj volt nyugodtnak lennem, ne rontsak a pályán az izgatottságtól. Nagyon összeszokott csapatot alkotunk, annak ellenére is, hogy még nem túl rég játszunk együtt, a mostani tornán is jól működtek a játékaink. Úgy érzem, sikerült hozzátennem a meccsekhez, így elégedetten jöttem haza.“

Enikő: „Minden meccset másik csarnokban játszottunk, az első meccsünkön nagyon nagy lelátó és viszonylag sok néző előtt szerepeltünk. Mivel előző nap összeismerkedtünk a francia csapattal, ők nekünk szurkoltak. Ellenük az utolsó napon játszottunk, ott persze már nekik szurkoltak a lelátón, de ez nem befolyásolta a játékunkat. Nekem az első, lengyelek elleni mérkőzés sikerült a legjobban, amikor kezdő voltam, a második meccsen kevesebb lehetőséget kaptam, míg az utolsó napon nem a posztomon, hanem szélsőként léptem pályára, ahol nehezebb bizonyítani. Decemberben lesz az Olimpiai Reménységek Versenye, előtte lesz még edzőtábor, és nagyon remélem, akkor is behívnak majd és lesz még lehetőségem a válogatottban szerepelni.“

A meccseken kívül milyen programokon vettetek részt?

Enikő: „Kedden az edzés előtt elmentünk az Asterix-parkba, ami egy vidámpark, szerdán pedig városnézésen voltunk, megnéztük az Eiffel-tornyot, és voltunk a diadalívnél. Utána másfél óra szabadprogramunk volt, amit sétával, vásárlással töltöttünk.“

fkc.hu