A sportban vannak olyan mérkőzések, amikor egyik fél sem érdemel vereséget – a Fehérvár KC U10-es csapata pontosan ilyen csatában, a hétméteresek szétlövéses szakaszában, azaz az elképzelhető legszorosabb küzdelemben maradt alul a Győri ETO-val szemben az Erima Gyermekbajnokság országos döntőjének fináléjában.

A teljes szezonon átívelő sorozat valamennyi állomását magabiztosan teljesítette Nagy Beatrix együttese, és az országos döntőn előbb a csoportmeccseken, majd az elődöntőben sem fért kétség az FKC továbbjutásához. A fináléban a Győri ETO ellen döntetlennel zárult a rendes játékidő és ezt követően a hétméteresek első sorozata is. Végül a szétlövésben először a fehérváriak hibáztak, így ezüstérem jutott a remekül teljesítő csapatunknak. A torna legjobb kapusa címet Hibácska Blanka érdemelte ki.

Erima Országos Gyermekbajnokság
2002-es korcsoport, országos döntő
Helyszín: Veszprém és Balatonfüred

Csoportmérkőzések
Fehérvár KC – Padányi Veszprém 14-10
Fehérvár KC – Béke Utcai Általános Iskola 18-16
Fehérvár KC – Debreceni SC-SI 10-13

Elődöntő: Fehérvár KC – FTC-Józan Kft 14-6
Döntő: Fehérvár KC – Győri ETO KC „D” 15-16 (hétméteresekkel, szétlövésben)

Az FKC országos ezüstérmes csapata: Hibácska Blanka, Gajdóczi Barbara, Szabó Eszter (kapusok), Balogh Babett, Bánhidi Barbara, Besszer Borbála, Gyöpös Szabina, Fekete Kitti, Fekete Natália, Hargitai Dorottya, Horváth Luca, Lukucza Dorina, Mezősi Vanda, Pál Eszter, Pálinkás Vivien, Spanner Renáta. Edzők: Nagy Beatrix és Siti Eszter.

Nagy Beatrix, a Fehérvár KC edzője:

„Az országos döntőnek szó szerint iszonyatos elszántsággal ugrottunk neki szombaton, az első játéknapon, és miután az első két nagyon nehéz csoportmeccsünket megnyertük, nyugodtan, tét nélkül készülhettünk az utolsó meccsünkre a Debrecen ellen. Számunkra ezen a mérkőzésen az eredmény nem befolyásolta a csoportelsőséget, így az volt a cél, hogy mindenki pályára léphessen.

Vasárnap a Fradi elleni elődöntőben nagyon elszántan, az ellenfélnek nem sok beleszólást hagyva, nagy fölénnyel nyertük meg az összecsapást, és jutottunk a döntőbe.

A döntőt a Győr ellen játszottuk, és részünkről nem ez volt a csapat legjobb meccse a két nap alatt. A védekezésünk csak időnként állt össze, támadásban pedig nagyon nyögvenyelősen játszottunk, és nem igazán találtuk a Győr nagyon offenzív védekezésének ellenszerét. Az utolsó tíz másodpercben egyenlítettünk ki, így a rendes játékidő döntetlennel zárult, és büntetődobások következtek! Ez a párharc sem hozott döntést, és végül „hirtelen halál” döntött, ami azt jelentette, hogy az első hibázásig mennek a hétméteres dobások. Először mi hibáztunk, de a lányoknak azt mondtam, hogy nem ezen múlott, és igazi hőstett volt azoknak a játékosoknak a részéről, akik odaálltak a heteshez, és megpróbálták!

Óriási dolognak tartom, hogy sikerült ezt az eredményt elérnünk! A második hely nagyszerű siker, és jó érzés, hogy a tízévesek között mi vagyunk az ország második legjobb csapata – de még csodálatosabb az a teljesítmény a lányoktól, ahogy az elmúlt három évben az edzéseken erre a két napra és ennek az eredménynek az elérésére készültek.

Rengeteg sikerélmény és hatalmas kudarcok vannak a csapat háta mögött. Két évig még a régiódöntőből sem tudtunk továbbmenni, de a hatalmas csalódások ellenére ezek a gyerekek edzettek tovább, nem adták fel, és hitték, egyszer ott lehetnek a legjobbak között. Nagyszerű látni az elhivatottságot bennük, a sportág iránti szeretet, azt, hogy jó kedvvel és szívesen jönnek az edzésekre. Szeretik egymást, tudnak harcolni egymásért, és ők így igazi CSAPAT! Ez olyan élmény volt mindnyájunknak, ami úgy gondolom, hogy egy életre összeköt minket, és örök emlék marad a számunkra.

Szeretném megköszönni a kollégák segítségét, közreműködését, valamint az egyesület támogatását, azt, hogy jóban-rosszban kiálltak mellettem az elmúlt években, és bizonyos irányvonalak mellett „alkotói szabadságot” hagytak nekem, ami nagy dolog. Örülök, hogy ennél a klubnál dolgozhatok utánpótlás-edzőként, és hogy annak az egyesületnek öregbíthetem a nevét, mely elindított ezen a pályán!

Szeretném még megköszönni a szülőknek a nagyszerű szurkolást és a sok áldozatot, segítséget, amit hoztak a gyerekekért, a csapatért az elmúlt években.

BÜSZKE VAGYOK A CSAPATOMRA!“

fkc.hu