Mayer Szabina és Pácz Viktória szerda este érkezett haza a junior válogatott tatai összetartásáról. A Cornexi-Alcoa játékosait elsősorban az edzőtáboron szerzett élményeikről kérdeztük, de szóba került a hétvégi kiskunhalasi meccs is, melynek a kevés pozitívuma közé tartozott Viki NBI-es debütálása. A 17 éves kapus két hétméteresre állt be, és mindkettőt hárította!

Mayer Szabina

Hogy értékeled a párnapos edzőtábort?

Nagyon jó volt a válogatott összetartás, már nagyjából kezd összeszokni az újabb csapat. Persze kell még egy pár edzőtáborozás, hogy igazán jó formába lendüljünk a világversenyre. Jó volt, hogy Viki, mint csapattársam is ott volt a válogatottban. Az elején láthatóan furcsa volt neki a helyzet, kicsit meg is volt szeppenve, de a végére mindenkivel összebarátozott.

És az edzőmeccseket?

A salai edzőmeccsek annyira nem voltak jók, mert az első meccsen nagyon sok lerohanás gólt kaptunk, és a védekezés sem állt össze úgy, ahogy kellett volna, így kikaptunk tízzel. Mivel játszottunk a Cornexivel is ellenük, ezért kicsit ismertem őket, így próbáltam megakadályozni, hogy a beállósukat megjátsszák. Ez több-kevesebb sikerrel ment is. A másodikon viszont nem léptem pályára, mert pihennem kellett a hétvégi fontos bajnoki miatt.

Hiszen a hétvégén újabb komoly feladat vár Rád…

Nagyon készülünk a Vác elleni meccsre, mert nagyon szeretnénk győzni, és bízunk benne sikerülni is fog. Nem foglalkozunk az elmúlt hétvégével, csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk.

Milyen benyomást keltett Viki a junior válogatottban?

Viki nagyon jól játszott, főleg ahhoz képest, hogy most volt itt először a junior válogatott keretében.

Pácz Viktória

Milyen tapasztalatokkal és élményekkel zártad az első junior összetartásod?

Összességében nézve nagyon pozitív élmény volt, és nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem. Az első nap első edzésén még eléggé megilletődött voltam, ami azt jelentette, hogy az átlagnál sokkal kevesebbet beszélgettem, kicsit zavarban is voltam. Estére viszont már feloldódtam, és akkor már jól éreztem magam. Az edzőket is megismertem: Róth Kálmán a vezetőedző, Danyi Gábor a másodedző és Bartalos Béla a kapusedző, akik nagyon jó edzéseket tartottak nekünk ebben a pár napban.

Milyen jellegű munkát végeztetek?

Elég komoly edzések voltak, melyek nem is fizikailag, mind inkább fejben voltak megterhelőek, hiszen rengeteget taktikáztunk. A márciusi Eb-selejtezőre készül a csapat, úgyhogy inkább erre koncentrálódott a munka nagy része.

Edzőmeccset is játszottatok. Milyen formában voltál a találkozókon?

Igen, három találkozón léptünk pályára. Az első mérkőzés fiúk ellen volt Győrben, ahol kezdő kapusként harminc percet védtem. Bár tíz góllal nyertünk, mégis csak közepes teljesítményt nyújtottam, a csapattal együtt. Salán kettő meccset vívtunk, ahol a második meccsen léptem pályára, összességében ott is harminc percet kezdőként. Ott vereséget szenvedtünk. Ennek ellenére örültem, mert magamhoz mérve jobb teljesítményt tudtam produkálni.

Akkor sikeresnek mondható a debütálásod?

Úgy érzem, igen. Természetesen nagyon sokat kell még fejlődnöm, tanulnom, javítanom a védésemen, de úgy érzem, sikerült felkészülnöm az edzőtáborra.

Az edzők személy szerint is elemezték a munkádat?

Igen, az első mérkőzés után, ahol én kezdtem – amin nagyon meg is lepődtem, hogy én lépek először pályára – Róth Kálmán elmondta, hogy az első tíz percem nem tetszett neki, mert kvázi a labdát kerestem a kapuban, de a maradék húszperces munkámat megdicsérte. Azt mondta, tetszett a mozgásom, és elégedett volt a munkámmal. Bartalos Béla még jobban kielemezte a hibáimat, miben kell javulnom, hogy mit csinálok jól vagy rosszul.

Még az edzőtábor előtt a Kiskunhalas-Cornexi bajnokin pályára léphettél az első felnőtt bajnoki meccseden…

Hát igen, és ez fantasztikus dolog volt. Egyáltalán nem is gondoltam, hogy beállítanak a meccsen. Még stresszelni sem volt időm, mert épp Szabinával bonyolódtam egy „szakmai elemzésbe”, amikor hátba csaptak, hogy menjek be a hetesre.

Aztán kettő hétméretest is hárítottál. Pontosan mire emlékszel a rövidke történésekből?

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, és mit kell csinálnom. Berohantam a pályára, aztán összenéztünk Sugár Tímeával, aki jelezte nekem, hogy milyen védési formát mutassak. Amikor kivédtem, nagy volt az öröm a kispadon a lányokkal. A másodiknál is hasonló volt a helyzet. Sugár Tímea, mint mindenben, ebben is rengeteget segített nekem, hiszen folyamatosan vezette a statisztikát, hogy ki hová lőtt, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy bementem, és az utasításoknak megfelelően védtem. Szerencsére sikerült.

És ezzel jelenleg 100%-os a mérleged…

Igen, de nem hiszem, hogy sokáig így is marad! :-)

Presstige Média
Fotó: V-Man