Az FTC hat, az Alcoa FKC nyolc napon belül harmadik bajnokiját játszotta szombaton. A sűrű terhelés megmutatkozott a hiányzók magas számában és a változó színvonalú, ellentétes félidőket hozó játékban. A meccs után Elek Gábor azon mérgelődött, hogy cserejátékosai nem éltek megfelelően a játéklehetőséggel, míg Mihály Attila az ezúttal kényszerűségből főszereplőkké előlépett fiataljai helytállását dicsérte.

Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungária vezetőedzője:

Korán eldöntöttétek a pontok sorsát, ám a második félidőben komoly előnyt adtatok el. Mennyire vagy emiatt dühös, vagy ez belefér megítélésed szerint?

„Nem, egyáltalán nem fér bele! Az első félidőben a sok kihagyott ziccer volt a nagy probléma, de azon kívül nem kézilabdáztunk rosszul, sem a védekezéssel, sem a kapusteljesítménnyel, sem a mutatott játékkal nem volt különösebb probléma. Úgy gondolom, most vannak értékes cserejátékosaink, akiket valamilyen formában használnunk kellene, és téthelyzetben is pályán kell őket tartanunk; egyelőre viszont nem tudnak élni a lehetőséggel, ami mindenképp szívfájdalom! Ha nem alakul ki bennünk egyfajta felelősségtudat, hogy nemcsak ajándék tízperceket töltenek a pályán egy már legyőzött ellenféllel szemben, akkor el kell gondolkodnom, hogy szabad-e rotálni. Nagyon nagy problémának érzem azt, hogy a két pont bebiztosítása érdekében vissza kellett hoznom Tomori Zsuzsit az utolsó percekre.

Azzal mindenképpen bajom van, hogy úgy érzem, két-három játékos azt gondolja, „darabra van itt” – ha ezen tudunk változtatni, akkor jó csapat leszünk; ha nem, akkor továbbra is folytathatjuk a kötéltáncot, hogy nyolc-kilenc emberrel vívjuk meg az előttünk álló feladatokat. Ez hosszútávon nem bírható, mert egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencsések leszünk, mint tavaly, és ha egy kulcsposzton bejön egy komoly sérülés, akkor nagyon nagy bajba kerülünk.

Nem akarom megsérteni az ellenfelünket, de úgy érzem, a Fehérvár ma a számára egyetlen lehetséges taktikát állította fel ellenünk: hogy ne tudjuk őket szétfutni, és ezt remekül megoldották, amihez gratulálok edzőkollégámnak. Nagyon megnehezítették  ezzel a dolgunkat. Láttuk mi az elképzelésük, de nem tudtunk hozzá jól alkalmazkodni.“

Mihály Attila, Alcoa FKC vezetőedzője:

„Azért nem lehetek elégedett, mert ugyan látszott, hogy hatalmasat küzdöttünk, és ki tudtunk jönni a magunk ásta gödörből, de előbb el kellett hinnünk, hogy ezt is tudjuk. Eredményfüggetlenül kell tudnunk jól játszanunk, akkor lesz jó eredményekre esélyünk!“

Az emberelőnyös helyzetek kihasználásával nem lehettél ma boldog...

Nem, mert az a fajta játék, amit játszani szoktunk, nem működött ma. Bizonytalanok voltak a lövőink, viszont a hat hat elleni játékot és az emberhátrányos helyzeteket meg tudtuk oldani. Voltak pozitív és negatív dolgok egyaránt, pontot a mai teljesítményünkért sem adnak, mégis más hangulatban jöhettünk le a pályáról, mint legutóbb. Azt hiszem, innen a Népligetből mások sem igen fognak pontot vinni...

Sok hiányzó volt ma. A pályára lépők teljesítményét hogyan értékeled?

„Örültem neki, hogy a fiatalok is tisztességesen dolgoztak, nekik bizonyítaniuk kell mindenképpen. Egy csapat vagyunk, most nekik kellett megoldaniuk a feladatot. Ezek a gyerekek minden nap velünk edzenek, így elvárom tőlük, hogy ha bekerülnek, akkor igenis állják meg a helyüket!“

Látszólag nagyon jól és gyorsan sikerült feldolgoznotok a súlyos, szerdai vereséget!

„Igen, megéltük, levontuk a győriek elleni vereségből a tanulságokat, de túl kellett lépnünk rajta. Ha rágódtunk volna még a szerdai meccsen, akkor minőségben is rámehetett volna ez a mostani mérkőzés.“

Mit vársz jövő pénteken a Siófok ellen?

„Győzelmet!“

fkc.hu