A fiatal szakember – aki korábban a Debrecen női, valamint a Békés és Csurgó férfi csapatát is dirigálta az NBI-ben – másfél évet töltött Békéscsabán, a Viharsarokból érkezik Székesfehérvárra. A 33 éves Bakó Botond kettő plusz egy éves szerződést kötött a fehérváriakkal. Horog László interjúja az FKC új trénerével.

Marasztalták a csabaiak, mégis az FKC ajánlatára mondott igent. Mi motiválta?

„Lejárt a szerződésem, az Előre NKSE vezetői valóban szerették volna, ha folytatom a munkát, korrekt ajánlatot tettek, ám rövid gondolkodás után úgy döntöttem, nem maradok, az FKC kispadját választom. Az elnök, Balássi Imre ugyanis olyan tervet és jövőképet vázolt fel, ami pontosan illik az elképzeléseimbe, olyan élcsapatot akarnak, amely nem csak itthon, hanem a nemzetközi kupában is a négy közé kerül, sőt, utóbbi helyszínen döntőt vív, és lehetőség szerint meg is nyeri azt.“

A bajnokságban többször találkozott a fehérváriakkal, tehát nagy vonalakban már tudja, mire számíthat új állomáshelyén.

„Igen, ismerem a játékosokat, a képességeiket. Nem csak csabai, hanem korábban, debreceni edzőként is vezettem a csapatomat a fehérváriak ellen. Az idei mérleg felemás, négyszer találkoztunk, otthon mindig mi nyertünk, idegenben pedig kikaptunk.“

A legutóbbi, szezonzáró, Fejérben vívott derbi különösen érdekes volt. Sokáig vezettek, ha nyer a Békéscsaba, megszerzi az 5. helyet az FKC előtt, ami szerencsés esetben nemzetközi szereplést érhet.

Ez igaz, ám ezen a meccs közben nem gondolkoztam. Nyerni jöttünk, minden idegszálammal a győzelemre törtem. Úgy gondolom, sikeres volt a Békéscsabán töltött időszakom, ha nem így lenne, aligha marasztaltak volna. A másfél évvel ezelőtti munkavállalás tartogatott újdonságot, hiszen korábban, minden csapatomnál én kezdtem a nyári felkészülést, ezúttal félévkor kapcsolódtam be, a cél a bennmaradás volt.  Öt győzelemmel kezdtünk, a kiesés a későbbiekben fel sem merült, a 11. helyről léptünk feljebb, a nyugodt, 9. pozícióban zártuk a pontvadászatot. Idén ennél is előbbre léptünk, a 6. helyre futottunk be.“

Minden idők legfiatalabb, élvonalbeli edzőjeként vonult évekkel ezelőtt a köztudatba, a Békés férficsapatának trénereként sikert sikerre halmozott. Aztán megfordult még három együttesnél. Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?

„A debreceniekkel elért kupa ezüstöt és bajnoki bronzot. Valóban fiatalon, 22 évesen kezdtem az edzősködést az orosházi utánpótlásban. Játékosként – szélsőként – kerültem a városba Székelyudvarhelyről, ahonnan Ilyés Ferenc is származik, anno együtt kézilabdáztunk. Orosházán gyorsan kiderült, van érzékem a tréneri munkához, a játék mellett elkezdtem dolgozni az utánpótlásban, a serdülőkkel, ifikkel, juniorokkal. A korosztályos seregszemléken gyakran diadalmaskodtunk, a felnőttekkel pedig az NBI/B-ben szerepeltünk. Hívott a Békés, amely csak adminisztratív úton maradt az élvonalban: az első évben a 6., a másodikban az 5. helyen zártunk. Indultunk volna az EHF-kupában, de kiderült, a klub nagy bajban van, nem pusztán a nemzetközi porondon nem mutatja meg magát, visszalép a hazai élvonalból is. Debrecenbe szerződtem, a hölgyekhez, ahol másfél évet töltöttem. Az első idényben a Győr és a Fradi mögött bronzot szereztünk a bajnokságban – otthon mindkét nagycsapatot megvertük – a Magyar Kupában ezüstöt. A következő idényben a második helyen álltunk félévkor, ám elköszöntek tőlem, különösebben nem indokolták a döntést.“

Következett egy férficsapat, a Csurgó.

„Három évet írtam alá, de nem töltöttem ki. Az első évben a 6. helyen zártunk, ami megfelelt a várakozásoknak, a második évben negyedikek lettünk. A rájátszásba a 3. helyen jutottunk be, ám a bronzcsatát elveszítettük a Balatonfüreddel szemben. Ezt csalódásként élték meg a vezetők, nem bocsátották meg azt, hogy lemaradtunk a dobogóról. A következő szezont ugyan még elkezdtem, az első fordulóban otthon, nagyarányú győzelmet arattunk, ám a következő derbin, hét sérülttel kikaptunk az újonc Váctól, s nekem megköszönték a tevékenységet. Aztán következett a már említett, békéscsabai időszak.“

Mikor kezdi a munkát Fehérváron?

„Június végén költözöm a családdal, a nejemmel és a két kislányommal, a nagyobb négy éves, a kicsi pedig két esztendős. Várom az új kihívásokat.“

Azt mondják, rendkívül konok edző, aki a végsőkig kitart az elképzelései mellett. Igaz ez?

„Korábban valóban ez volt jellemző rám, ám ahogy múlnak az évek, egyre rutinosabb vagyok. Azokat a kompromisszumokat immár megkötöm, amelyek ahhoz szükségesek, hogy sikeres legyek a csapatommal. Bízom benne, hogy az FKC lányaival közösen nagy dolgokra leszünk képesek.“

Horog László
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)