Fekete Csilla, a Cornexi-Alcoa-HSB Holding kapusa december 29-én egy órán keresztül várta és válaszolta meg a szurkolók kérdéseit a klub honlapjának a fórumán. A Biga válaszaiból készített összeállításból többek között azt is megtudtuk, hogy honnan kapta becenevét, mi a véleménye a szurkolótáborról, miért 24-es a mezszáma, és mit kapott a sporttól.

The Boss: Miért Biga? Miért kapus?

Biga: Mert nagyon gyors vagyok. Mert én voltam a legnagyobb, és beállítottak a kapuba, hogy minél nagyobb felületet eltakarjak, és ott ragadtam. (De ha újra születnék, beállós lennék.)

The Boss: Legrégebb óta vagy a Cornexinél. Számon tartod-e, hogy hány edzővel, kapus "kollégával" játszottál eddig együtt?

Biga: Összeszedem, csak Neked: Pokrovenszki László, Varga József, Tóth Ildikó, Haszmann Beatrix, Listár Ferenc, Tombor Árpi bácsi, Babiczky Tibor, Berzsenyi Mária, Szopóczi Brigitta, Köstner Vilmos, Zsiga Gyula, Rapatyi Tamás, Pánczél Barabás, Farkas József, Szabó Edina, Sugár Tímea, Vura József. Kapusok a teljesség igénye nélkül (felnőtt): Nyaki, Kurucz O., Hoffman Olga, Elena Kalasnyikova, Anka, Szemi, Kerekes Ildi, Bartek Piri, Susu, Sly.

Vicenzo: Az aktív pályafutásod lezárását követően milyen terveid vannak? Utánpótlás-nevelés esetleg edzősködés?  

Biga: Soha nem mondd, hogy soha, de edző nem leszek soha.  Esetleg kisgyerekekkel foglalkoznék szívesen. Elsősorban családalapítás, aztán majd az élet eldönti.
 
 
SG-007: Szia Biga! A nyár végi Pannon Kupán, amikor behívtak, mennyire fordult meg a fejedben, hogy esetleg hosszabb távon is újra odakerülj az "A" válogatott környékére? Mert amennyire látom, kapusoknál fokozottabban igaz, hogy akivel egyszer már számoltak, az talán jobban ott marad "tűzközelben".

Biga: Szia! Nagyon remélem, hogy jól látod, és újra "odaérek". Bár sokan vannak a bizonyos tűz közelében, de azért dolgozom, hogy én is "melegedhessek mellette".  

SG-007: Még egy kérdés, a tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban: mi, szurkolók – legalábbis a körülöttem ülő szűkebb csapatocska – ámulattal néztük végig a meccset, hatalmas élmény volt látni ilyen világklasszisokat élőben is. Téged – akinek lényegében ez a foglalkozása, hogy hétről hétre, kupasorozatról-kupasorozatra a világ legnagyobbjaival kell szembenézned – mennyire fog meg ilyenkor ez az érzés? Szóval mégis, mennyire vagy "rajongó" ilyen esetben, mennyire érzed magad szurkolónak, csodálónak ilyenkor? És milyen érzés az, amikor pl. egy védéssel, jó megmozdulással bele tudsz köpni a levesükbe? (A szokásos diplomatikus tiszteletkörön kívül tényleg kivi vagyok ezekre a dolgokra!) 

Biga: Soha nem voltam rajongó. Világversenyeken kivételével mindig elkapcsolom a TV-t, ha kézilabda megy. Néha kicsit sok…Teljesen mindegy, hogy ki áll velem szemben, mindig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Természetesen tisztelem Őket (is), de azzal vívhatom ki az elismerésüket, ha én nyerem a párharcainkat.
 
 
Beng: Szia! Milyen érzés volt tegnap a kapuból nézni a hatoson felsorakozott átjáróházat? Bocsi a fogalmazásért! 

Biga: Nem volt egyszerű. 
 
Beng: Arra gondoltam az előző kérdésemnél, hogy ez leblokkol vagy még nagyobb koncentrálásra ösztönöz, mit vált ki Nálad? 

Biga: Először felbosszant, de ezáltal doppingol.

G3b4sz: Szia Biga! Mi a véleményed a szurkolótáborról? Meg vagy-e elégedve velünk, esetleg többet várnál-e tőlünk? Őszintén, hátha tanulunk belőle… 

Biga: Alapvetően igen. Ha már így kérted, egy kis kritika: Ha gáz van, ne hallgassatok el! Akkor van Rátok a legnagyobb szükségünk! Nagyon jól esik, hogy vidékre is eljöttök szurkolni nekünk, ezt ezúton is köszönöm/köszönjük.
 

Picur: Szia Biga! Milyen Sugár Timivel, mint kapusedzővel együtt dolgozni?

Biga: Olyan kapusnak tartom, akitől nagyon sokat tanulhatok.

Picur: Van példaképed?

Biga: Nincs kimondott példaképem, de vannak olyan kapusok, akiket nagyra tartok.

Picur: Ki a legnagyobb rajongód?

Biga: A férjem, a Godfather és a Godmother. És Ti mindannyian. Remélem... Ajánlom...  

Picur: Hogyan élted meg az edzőváltást?

Biga: Egy edzőváltás sosem egyszerű. Ez azonban a szakvezetés döntése. Nekünk játékosoknak az a feladatunk, hogy a mindenkori edző utasításait hajtsuk végre a legjobb tudásunk szerint, legyen az bárki.

Picur: Van valamilyen személyes kötődés a mezed számához?

Biga: Melyikhez? 12-es: Susunak átadtam, mert mindig sérüléssel járt a számváltás Nála. (12-én születtem.) 66-os szerettem volna lenni, csak hát ismerjük a mondókát... 24-es azért lettem, mert akkor ismertem meg a férjemet, és minden szerencseszámom benne van (osztható hattal és tizenkettővel).

Cartman: A nyáron a magyar strandkézilabda válogatott tagjaként szerepeltél az EB-n. Tervezed, hogy a jövőben is szerepet vállalsz a válogatottban? Szakmailag milyen előnyei vannak a strandkézinek, amit a teremben is hasznosítani tudsz?

Biga: Tervezem, de most edzőváltás volt, így nem tudom, hogy mit hoz a jövő a strandon.  Mihályi Attila, aki korábban a strandkézi válogatott másodedzője volt, most itt a Cornexinél dolgozik utánpótlás edzőként. Én szívesen játszottam ott is, lelkileg feltöltődtem, így sokat segített. Szakmailag: a ziccerek védésében tudtam több tapasztalatot szerezni.

KXL: Szerinted nyertél-e valami különlegeset a sporttal, amire élsport nélkül esélyed sem lett volna?

Biga: Mindenképpen. Játszhattam címeres mezben a hazámat képviselve. Ez felejthetetlen élmény, érzés volt. Olyan országokba, helyekre juthattam el, ahová magánemberként nem biztos, hogy mehettem volna. Nem tudom mi lett volna, ha másik úton indulok el az életben. Biztos, hogy az "ÉN" szerep háttérbe szorult, és csapatban, közösségben gondolkodom. Jobban oda kell figyelnem, hogy mikor mit és hogyan csinálok, mert fiataloknak, gyerekeknek példaképe vagyok, lehetek – legalábbis szeretném, ha így lenne. 

Örülök, hogy itt voltatok, és még egyszer köszönöm a kérdéseket. Akiben benne maradt egy-két kérdés, élőben szívesen megválaszolom. (Akár tiszteletkörrel, akár a nélkül…)

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok! Hajrá Cornexi!

cornexikezilabda.hu