Tavaly novemberben adtunk hírt először Lőw Lászlónak – Lőw Andrea egykori cornexis kézilabdázó testvérének – kerékpáros balesetéről, melynek során a tizenhét éves fiatalember súlyos gerincsérülést szenvedett, majd németországi rehabilitáción vett részt. Löwke a heidelbergi tapasztalatokról mesél, és céljáról, hogy segítséget nyújtson a Lacihoz hasonló problémákkal küzdők számára.

A Cornexi-Alcoa-HSB Holding női kézilabdacsapata egykori játékosának, Lőw Andreának az öccse, László súlyos kerékpáros balesetet szenvedett. Egy bukás során a mountain bike kormánya beleállt a tizenhét éves fiatalember hátába, melynek következtében két csigolyája eltört és megsérült a gerincvelője is.  László átesett egy hétórás műtéten, de még így is súlyos bénulást szenvedett. A különleges, heidelbergi rehabilitáció költségeihez akkor a Cornexi és több adományozó – köztük a Magyar Kézilabda Szövetség és Dr. Kiss István, a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjának főigazgatója – is hozzájárult.

Miben szeretnéd a nyilvánosság, az újságírók segítségét kérni?

„Visszatértünk az öcsém öthónapos rehabilitációjáról, és rengeteg olyan információ birtokába jutottunk, amelyek nagyon érdekesek és fontosak lehetnek a hasonló problémákkal küzdők számára. Az a baj, tanácstalan vagyok, hogy merre induljunk, hogyan tudjuk elérni azokat a szintén kerekesszékbe kényszerült, gerincbetegségben szenvedő sorstársakat, akik életét bármilyen formában megkönnyíthetjük a megszerzett információkkal. Az izlandi csapatomat azért is hagytam ott, hogy mindenben segíthessem a testvéremet. A nyilvánosság segítségét azért kérem, mert úgy érzem ez a feladatom, hogy most Lacival együtt másokon segítsünk!”

Miért pont Heidelberg mellett döntöttetek a rehabilitációval kapcsolatban?

„Lacit az Amerikai úti Országos Idegsebészeti Intézetben Dr. Veres Róbert és Dr. Lipóth László, Magyarország két legjobb gerincspecialistája műtötte meg, ami kiválóan sikerült. A rehabilitációs intézettel azonban már nem volt ilyen szerencsénk.

Elsősorban azzal a hozzáállással nem voltam kibékülve, amivel találkoztam, és amely az ember lelki részét érintették. Már az első pillanattól szó szerint azt mondták, hogy a gyereknek semmi esélye, és készüljek vele a paralimpiára.”

Ezt így, ezekkel a szavakkal mondták a szemedbe?

„Igen, és ez nekem elég rosszul esett. Ekkor felhívtam unokabátyámat, Lőw Zsoltot – akivel szinte testvéri kapcsolatban vagyunk –, hogy részletesen elmondjam a problémánkat. Ő azonnal felajánlotta, hogy elmegy Heidelbergbe, ahol a világ legjobb gerincspecialistája dolgozik, hátha van megoldás.”

És ezek szerint kínálkozott megoldás…

„Szerencsére igen. A professzor azt mondta, hogy ha csak egy százalékkal több esélyt is látunk a javulásra, akkor azonnal vigyük ki Lacit. Itthon a rehabilitációs intézetben természetesen nem álltak pozitívan a dologhoz, ellentétben a Lacit műtő orvosokkal, akik egyetértettek azzal, hogy a testvéremet ki kell vinni. Amint Laci szállítható állapotba került, már repültünk is Németországba, ahol öthónapos rehabilitáción vettünk részt, hála a segítségnek.”
 
A gyűjtés sikerrel járt?

„Igen, és nagyon jól esett! Ezúton is szeretném megköszönni a felajánlásokat: A Cornexinek, a szövetségnek, Kiss Istvánnak és mindenkinek, amelyek nélkül ez a rehabilitáció nem valósult volna meg. Szeretném megemlíteni Lőw Zsoltot, aki az elejétől igazi testvérként nyújtott segítséget minden szempontból.”

A heidelbergi terápia miben nyújtott előrelépést, mennyiben volt sikeres?

„Nagyon sikeres volt. Kint a Vojta-terápiát alkalmazzák a gerincsérülteken, ami eredményes volt az öcsémnél is. Amikor kimentünk, Laci lábujjai nem mozdultak, most pedig már tudja mozgatni őket, sőt, a lábát is. De nem is csak a kezelésben volt tanulságos ez az öt hónap. Elsősorban abban, hogy rengeteg tapasztalatot szereztünk, ahogy a betegekkel bánnak, ahogy mindent megtesznek azért, hogy az életük minőségén javítsanak.”

Sajnos sokak számára lehet fontos ez a tapasztalat...

„Így van, és sajnos tisztában vagyok azzal is, hogy kevés embernek adatik meg ez az igen költséges rehabilitációs lehetőség. Pontosan ezért szeretnék a nyilvánossághoz fordulni.”

Pontosan milyen tapasztalatokra gondolsz?

„Fontos tudni, hogy nem minden pénz kérdése! Vannak olyan dolgok, amelyek rengeteget segíthetnek, és megkönnyíthetik az emberek életét. Mondok egy példát: a gerincbeteg emberek egy része komoly székletgondokkal küzd, nem tudják kontrollálni szükségüket, ezért pelenkázni kell őket. Ezáltal kiszorulnak a társadalmi életből, nem tudnak tanulni, vagy elmenni egy moziba, színházba, étterembe, egyszóval nem mehetnek emberek közé. Ez lelkileg is borzalmas. Ennek orvoslására azonban tíz pelenka árából kínálkozik lehetőség, csak erről tudni kell.

Ez egy olyan gyógynövény alapanyagú készítmény, amelynek segítségével – igaz, időt kell rá fordítani – beállítható az emésztés működése, így nincs szükség a pelenkázásra. Ez egy olyan apróság a sok közül, amit kint tanultunk, és ami viszont egy beteg embernek az életmódjavulását, lelki nyugalmát segíti.

Hiszek benne, hogy komolyan segíteni tudok másoknak. Szeretném, ha az emberek szemlélete is megváltozna, mert a gerincsérült ember sem más. Sportolóként Zsoltival igazán tudjuk milyen aktív életet élni, és most látjuk milyen az, amikor valaki ilyen betegségben szenved, és nem képes mozogni. De attól még lehet egyenrangú életet élni, és ez a fontos. Mindig ezt kell szem előtt tartani!”

Presstige Média
Fotó: Bölcsföldi István Péter