Végy egy mindenre elszánt és kreatív kapusedzőt, két tucat kézilabda kapust, segítőkész barátokat, egy profi fotóst, egy sportcsarnokot, és máris szemed elé tárul, hogyan ünneplik meg a kapusok, hogy a sportág egyik legösszetettebb és legszebb posztján játszhatnak! Réty Lilla beszámolója.

Sugár Tímea immár negyedik alkalommal rendezi meg kapustalálkozóját, melyre az idén május 30-án, szombaton a Tököli Városi sportcsarnokban került sor. Susu egykori tanítványaként megtisztelt engem is egy meghívással, aminek nagy örömmel tettem eleget, és izgalommal vártam ezt a napot.

Nem hiába, hiszen mindannyiunk nevében mondhatom, hogy remek napot töltöttünk el együtt. Csak úgy izzott a levegő, mikor a kapusok gyülekezni kezdtek a pályán délelőtt 11 órakor. A társaság nagyon vegyesnek ígérkezett: a helybéli tököli játékosok mellett érkeztek Székesfehérvárról, Budapest 16. kerületéből, Svájcból, az első osztály női bajnokcsapatából is, illetve eljöttek azok a kapusok is, akik már nem aktív kézilabdázók.

A programot tekintve Susu nem bízott semmit a véletlenre. Mindent elkövetett, hogy ez a nap a lehető legjobb hangulatban teljen. Már a bemelegítésnél a móka volt hangsúlyban. Mikor lát az ember 18 fiút és lányt 18 lufit ütögetve melegíteni? Majd mindezt pókjárásban folytatva? 25 éves létemre úgy nevettem magamon néha, mint egy kisiskolás. Ezután egy labdás feladattal megpróbáltuk (hangsúlyoznám a próba szót) megjegyezni egymás nevét, azért a feladat végére inkább több mint kevesebb sikerrel. A hibákból adódó hangos nevetés az egész csarnokot megtöltötte élettel. ☺ S mivel egy kapus bemelegítésében nélkülözhetetlen elem a kapusmozdulatok átvétele, erre is sor került Susu vezetésével. Számomra ez ígérkezett a legizgalmasabb és legnagyobb energiával járó gyakorlatsornak. Susu által megadott jelzések alapján végeztük el a mozdulatokat. Képzeljen el mindenki közel húsz embert egy ütemben mozogni. Ugyanazt a mozdulatot, ugyanolyan intenzitással végeztük el, ugyanakkor dobbant a lábunk a parkettán, ugyanabban az ütemben tapsoltunk és ugrottunk. Ha hibáztunk, ugyanolyan hangosan nevettünk és ugyanolyan gyorsan javítottuk ki a hibát. Ez egy elképesztő adrenalin löket volt, hatalmas energiák szabadultak fel. Én remélem, Susu is hasonlóképpen élte meg ezt a másik oldalról nézve. Ennyi tanítványa mind együtt mozog, láthatja munkájuk eredményét, láthatja, hogy vegyülnek az általa tanítottak a kapus saját stílusával. Ötletes és energikus feladat volt.

Susu edzés közben meglepett minket egy ajándékkal. Egyen pólókat kaptunk a közös kapustalálkozónk feliratával. Innentől nem csak jól mozogtunk, de még szebben néztünk ki együtt.

Versenyekkel folytattuk az edzést. Csapatokra osztottak minket és kezdetét vette egy nagyon vicces, nagyon kreatív ügyességi és egy kis elméleti feladatokból álló verseny. A karikába bepattanó, kapufát érintő labdás feladatok előhozták belőlünk a már mérkőzéseken jól ismert versenydrukkot. Szorítottunk a csapattársunkért, lestük a másik csapatot, hogy ők hol tartanak, majd a tesztfeladatoknál néhányan rájöttünk arra is, hogy milyen rég is volt az iskola, és hogy a fejben számolásnál oda kell figyelnünk, mit mivel adunk össze. Emellett a „Mózes mennyi állatot vitt a bárkájára?” kérdésnél ne kezdjük el számba venni az összes állatot. ☺ Önmagában ezek nagyon vicces pillanatokat adtak nekünk.

A lelkileg testileg feltöltő edzést követően rendelkezésünkre állt egy fotós, akitől különböző beállított képeket kérhettünk magunkról védés közben, barátainkkal, csapattársainkkal együtt. Készültek csoportképek is kreatív kompozícióban és ötletelhettünk a beállításokkal. A fotós készségesen állt a rendelkezésünkre, és ezek mellett a közös edzésünket is dokumentálta.

Susu meglepett minket egy közös ebéddel is, még életemben nem láttam ennyi pizzát kiszállítani, ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, sztorizgattunk. Az eltérő életkorúak mind mind más történeteket meséltek, öröm volt hallgatni őket. Én már négy éve nem álltam kapuban, de ezen a napon nagyon intenzíven éltek bennem kézilabdás éveim emlékei. Valószínű nem voltam ezzel egyedül.

Ez a nap a kapusokról szólt. Arról a posztról, ami a jelenlévők életében a legtöbbet jelenti, mert kapusnak lenni kiváltság. Minden előnyével és hátrányával ez az egyik legösszetettebb és legkülönlegesebb kézilabdaposzt, amit ismerünk. És Susu gondoskodott róla, hogy megünnepelhessük. Összehozott ennyi különleges embert, hogy lássák, bár a pályán egyedül kell képviselniük posztjukat, nincsenek egyedül. Összeköti őket a mozgás öröme, a játék öröme, a verseny öröme. És összeköti őket az az ember, aki mindebben rendíthetetlenül hisz. Ő pedig nem más, mint Sugár Tímea.

Réty Lilla
fotók: Birinyi Krisztián