Rendhagyó módon e cikkünk nem egy hírről szól, hanem egy szurkolónk hozzászólásáról. Mikor elindítottuk a honlapot, a klubvezetéssel elindultunk egy úton, mely többek között a klubhűséget, a közösségi élet kialakítását tűzte ki célul, egyszóval mindazt, amit a "Cornexi szív" takarhat. Íme egy visszajelzés, mely azt jelzi nekünk, a vezetésnek, játékosoknak, a szponzoroknak, hogy jó úton járunk. Köszönjük. Monte Cristo:
"Gratula még egyszer a csapatnak, de úgy is fogalmazhattam volna, hogy az egész CORNEXI KÖZÖSSÉG-nek! Mert úgy hiszem már nyugodtan erről beszélhetünk. A pályán és azonkívül is van egy csapat. Egymásért jóban-rosszban. Ennél csodálatosabb pedig nincs; van egy csapat, akik érzik, hogy mögöttük állnak és támogatják őket, és fordítva úgy szintén igaz. Ahogy Angel írja, mikor mondjuk Fanni kiint és tudatja, hogy igen együtt mindenre képes ez a TÁRSASÁG, ez a közösség. Mert hisz olyan jó olvasni, hogy ki mindenki tagja, az ország hány részéről, s hogy mindenki lemond valamiről csakhogy ott legyen egy-egy meccsen vagy minden létező fórumot felkutat csakhogy újabb infot szerezzen. Barátságok szövődnek, eddig ismeretlen emberek találkoznak valami közös célból, valami "szent" ügy érdekében: a KEDVENC CSAPATU(N)KÉRT! Kell ennél több, ebben a mai rohanó, frusztrációktól terhes, kapkodó, egymásról tudomást sem vevő világunkban.
Mikor emberek kelnek hajnalban, hogy időben ott legyenek, mondjuk az ország túlfelében egy mérkőzésen, mikor átszervezzük saját programjainkat kizárólag egy ottlétért, egy szurkolásért. Mikor Várbíró Peti, vagy Angel lelkes beszámolóját olvasod vagy az alkalmi szertárosokat nézed. De szólhatnánk Mosojó-ról, s arról, hogy milyen izgatottan várta a híreket Gödöllőről vagy renczi, Mazsi, Vicenzo, Gabesz és nemakos202-ról, akik nem éppen a szomszéd vármegyéből követik napról-napra, percről-percre az eseményeket- a helybéliekről (beng, Cornexi és a többiek) már nem is szólva. S egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy már hiányzik Don Corleone moderálása vagy Boss és Picur levélváltásai...és sorolhatnám a többieket, akiktől elnézést, hogy most nem kerültek megemlítésre, de tisztelet és megbecsülés valamennyiüknek. Ők is ennek a közösségnek a tagjai és reméljük még sokáig is azok lesznek.
Ha rövidke eszmefuttatásom túlzottan szentimentálisra sikeredett, akkor már elérte célját: tartsuk fenn és becsüljük meg ezt a ad hoc szerveződött, de felbecsülhetetlen emberi értékeket hordozó közösséget! Mindenki a maga módján tartozik ide, minden tagja a maga eszközeivel tesz érte, lehet ez szurkolás pl. TÁPAI FC-módra, egy dudaszó, egy buzdítás vagy zene felkeverése (a lá Mosojó), de lehet egy mosoly, egy vigasztaló vagy épp köszönő szó.
Súlyozás nélkül, érték mindegyik, a maga nemében!
Mikor kitárgyalod a legutóbbi meccset az adott fórumon, mikor az átigazolásról vitatkozol, vagy mikor készülődsz a mérkőzésre, mikor oda és hazafele menet is a Country Roads-ot hallgatod szüntelen, mikor apait-anyait beleadva tombolsz a lányokért, mikor meccs után együtt örülsz v. vigasztalsz, mikor egy picit más lesz a napod és a heted attól, hogy nyert vagy vesztett a csapat. De előre mindig előre nézel és nem veszted el a hited! És hiszel valamiben, valakikben s életed elmaradhatatlan részévé válik az egész, a maga érzés és érzelemvilágával együtt.
Ez a közösség, olyan, mint egy apró sejt, egy aprócska élőlény ebben a kietlen, romlásra ítélt, rideg világunkban. Mondhatnánk nem nagy ügy, van belőle milliónyi, mégis NÉLKÜLE üresség költözne mindennapjainkba s egy kicsit már más lenne életünk. Ezért (is) tartsuk életben, lehetőleg minél tovább ezt a CORNEXI KÖZÖSSÉGET, s ezt ne felelősség alapján, hanem mindinkább jóakarat és szeretet alapján tegyük."
D.V.C.
cornexikezilabda.hu
|
