A csütörtöki Veszprém Barabás KC – Alcoa FKC mérkőzésnek nem egyszerűen két bajnoki pont volt a tétje, hanem az, hogy ki kerül a rájátszás középső és ki az alsóházába. A fehérvári győzelemmel végződött találkozó után így érthető volt Gyurka János csalódottsága, míg Mihály Attila elsősorban csapata mentalitását említette a siker okaként.

Gyurka János, a Veszprém Barabás KC vezetőedzője:

Eredetileg a biztos bennmaradást tűzték ki célul az idény előtt, ám reális esélyük volt a középső házba kerülésre. Mennyire csalódott a mai eredmény után?

„Mindenféleképp csalódott vagyok, annak ellenére is, hogy a mai játék alapján nem érdemeltünk győzelmet. Ez nem mosakodás, de az utolsó három hetünk sajnos a betegségek és sérülések korrigálásával, megoldásával zajlott. Bíztunk abban, hogy az utolsó három mérkőzésen meg tudjuk szerezni a szükséges két pontot, ám csak egyet sikerült. Természetesen csalódott vagyok emiatt, a mai első félidei teljesítményünk miatt pedig katasztrofálisan szégyellem magam!“

Mi okozhatta a gyenge kezdést?

„Mindenféleképpen a teher, ami a vállakat nyomta. A játékosok pszichésen olyan állapotba kerültek, amikor semmi sem sikerül, megbénítja a tét a fejet, a lábat, a kart, a tudatot. Az egész első félidő úgy gondolom, hogy „félrement”, álló szemtanúi voltunk, hogy a Fehérvár milyen gyönyörűen, pontosan kézilabdázik. Azért vagyok ezen a véleményen, mert amikor már idézőjelben nem volt tétje a mérkőzésnek számunkra, amikor nyolcgólos hátrányba kerültünk, fel tudtunk jönni egy gólra. Ezért bátorkodom azt mondani, hogy a pszichés túlpörgés, a teher az, ami bénította a játékosaimat.“

A folytatásra mik a kilátások?

„Ha látnok lennék, akkor meg tudnám mondani! Azt tudom, hogy mit kell csinálnunk. Röviden: tiszta fejekre van szükség, át kell iskoláznunk mindent; sokat kell dolgoznunk az előttünk álló két hétben, mind védekezésben, mind támadásban, indítások, visszarendeződések gyakorlása. Április 11-én teljesen új csapattal kell felállnunk – fejben új csapattal!“

Mihály Attila, az Alcoa FKC vezetőedzője:

Azt nyilatkoztad legutóbb, hogy bízol a lányokban, akik nem is okoztak csalódást, és megnyerték a sorsdöntő mérkőzést Veszprémben!

„Így igaz! A jobbik arcunkat mutattuk ma. Úgy látszott, hogy a mi csapatunk a felszabadultabb; lendületesebbek voltunk, harcosabbak védekezésben, szépen fokozatosan tudtuk növelni az előnyünket. A második félidő tizedik percéig nem nagyon engedtük közel magunkhoz ellenfelünket, utána azonban nálunk is volt egyfajta pszichés és fizikai fáradtság, de a kritikus helyzetekben sikerült jó megoldásokat választanunk, így tudtuk a két pont megszerzéséhez elegendő előnyt megtartani.“

Két hete Vásárhelyen egy ugyanilyen fontosságú meccset nem sikerült megnyernetek; mi volt az, amiben most előre tudtatok lépni ahhoz a meccshez képest?

„Mindenképpen a védekezés agresszivitását emelném ki elsősorban és azt, hogy támadásban a mi akaratunk érvényesült most.“

Mit mondtál lefújás után a lányoknak az öltözőben?

„Gratuláltam nekik, és emlékeztettem őket arra, hogy így is lehet mérkőzést játszani, és úgy is, ahogy tettük a közelmúltban néhányszor. Lehet nyerni, lehet veszíteni, de ilyen hozzáállással mind a kettő, még a vereség is elfogadható. Ez a követendő út, amit a rájátszás során is járnunk kell!“

Az első félidőben Szikora Melinda és Laima Bernataviciute is korán kiszállt a játékból...

„Melinda egész héten nem edzett, vírusos fertőzés támadta meg; tegnap ugyan kicsit mozgott, de kapuban nem állt. Az ő további játszatása elég kockázatos lett volna. Szerencsére Trimmel Brigitta kitűnően helyettesítette. Laima negyedóra után kificamította a hüvelykujját, az egészségügyi stábunk [Bíró László és Cserny Csaba] játékra alkalmas állapotba hozta a kezét, ő pedig vállalta a játékot a második félidőben.“

fkc.hu