A szerb válogatott átlövője, Jelena Lavko a nyáron szerződött együttesünkhöz Craiovából. A 25 éves játékos reméli, sikerrel veszi az akadályokat formálódó csapatunkkal.
Magabiztosan tüzel közelről és távolról, az előkészületi meccseken az Alba FKC egyik legeredményesebbje volt a szerb női kézilabda-válogatott átlövője, Jelena Zivkovic. Illetve Jelena Lavko, aki immár férje nevét használja. Légiósunk például hét gólt szerzett a Mihalovce elleni, pénteki, 31-27-re megnyert felkészülési mérkőzésen.
„Rosszul kezdtünk, nem kommunikáltunk megfelelően a pályán, könnyű gólokat kaptunk, aztán rendeztük a sorokat, keményebben védekeztünk, s a támadásokat is higgadtan fejeztük be. Ennek köszönhettük a győzelmet a szlovák bajnok ellen“ – kezdte a beszélgetést Jelena Lavko. „Úgy gondolom, haladunk az építkezésben, bízom abban, hogy készen leszünk szeptember 10-re, amikor hazai pályán fogadjuk a Vistal Gdyniát, az első EHF-kupameccsünkön. Nem ismerem az ellenfelet, de biztosra veszem, a mérkőzés előtt már képben, a szükséges információk birtokában leszünk. Annyit tudunk, hogy komoly együttessel találkozunk, ahogy mi, a lengyelek is nyilvánvalóan bíznak a továbbjutásban.“
Amennyiben a Fehérvár továbblép, a román HC Roman együttesével mérkőzik. Azt az ellenfelet jól ismered, lévén az SCM Craiova csapatából szerződtél a közelmúltban az FKC-hoz.
„Igen, erős a román csapat. A csarnoka elég kicsi, viszont kimondottan hangulatos, és rendre megtelik. Ha továbbjutunk, ellenük sem lesz könnyű dolgunk. De erre még nem is gondolok, a legfontosabb, hogy a lengyeleken túljussunk, majd a Gdynia ellen csatákat követően, a magyar bajnokságban jól kezdjünk, Dunaújvárosban.“
Az NBI-es pontvadászat nem lesz új a Számodra, lévén a 2011/12-es szezonban a Ferencvárost erősítetted.
„A bajnokságban és a kupában ezüstérmesek lettünk a Győri ETO mögött, ellenben a KEK-ben nem találtunk legyőzőre, megnyertünk a dán Viborg elleni döntőt. Tehát eddig egyetlen, magyarországi szezonomra jó szívvel gondolok. A zöld-fehérektől Montenegróba, Podgoricára szerződtem, aztán két évet Horvátországban, Kaproncán töltöttem, egyet pedig Romániában.“
Miért távoztál?
„Távol voltam a családomtól. A klub anyagilag rendben volt, mégsem szerepeltünk túl jól, a hetedik helyen végeztünk a bajnokságban, jobb csapatba vágytam. Továbbá rengeteget utaztunk, az időm jelentős részét a csapatbuszon töltöttem. Mondhatom, oroszos stílusban zajlottak a hétköznapok, kemény munkával, ráadásul a rehabilitációra nem figyeltek túlzottan, állandóan fáradtnak éreztem magam. Több ajánlatom volt, a fehérváriaké tűnt a legjobbnak. A családom Becskereken él, azaz Zrenjaninban, ami innen mindössze 300 kilométer. Ott nőttem fel, a százezres településen mintegy 3000 magyar él a város egyik kerületében, akik őrzik is az anyanyelvüket. Én értek magyarul, minimálisan beszélek is, a Ferencvárosban töltött egy évem során néhány szót megtanultam. De a társakkal angolul kommunikálok. A szüleimet és a férjemet is minden Nagybecskerekhez köti, a párom egy elektromos cégnél dolgozik. Már háromszor volt Fehérváron, először, amikor aláírtam a szerződést. Jól érezte itt magát, s ez igaz rám is. Amikor időm engedi, utazom haza, vagy az autópályán, Budapest irányába, onnan haza, vagy Dunaújváros, Kecskemét útvonalon. Mindkettő elég gyors, lehet haladni. A fehérvári klubnál kiválóan érzem magam, mindenki kedves, segítőkész, a csapat formálódik, meggyőződésem, jó döntést hoztam, amikor aláírtam a szerződést.“
A várost is megismerted már?
„Haladok ebben a tekintetben is. Mielőtt megérkeztem ide, az ismerőseim mondták, Magyarország legszebb városába érkezem, ami igaz is, valóban gyönyörű, főleg a belváros, amely tele van érdekes programokkal. Négy éve, amikor a Fradiban játszottam, csak a csarnokig jutottam, ami nem változott azóta. Nem túl modern, de hangulatos. Bízom abban, sikerül olyan teljesítményt nyújtanom, hogy a folytatásban is mindig meghívót kapok a szerb válogatottba. Évek óta magamra öltöm a címeres mezt, a legjobb eredményem a világbajnoki ezüst, 2013-ból. Az otthon rendezett vb-n a braziloktól kaptunk ki a fináléban. Sajnos, a legutóbbi világbajnokságon, Dániában nem szerepeltünk jól, a 13. helyen végeztünk. A riói olimpián is nagyon jól szereplő, pokoli erős hollandok nagyon megvertek bennünket a 16 között. Remélem, a következő világversenyen sikeresebbek leszünk.“
Horog László Fotó: Horváth Gyula |