Az elmúlt években a Debrecen elleni meccseken nagyon szimpatikus sportolót és nagyszerű kézilabdázót ismerhettek meg a fehérvári szurkolók Kazai Anita személyében. Ezen a nyáron Csibe felnőtt pályafutása során először váltásra határozta el magát: a Fehérvár KC-t választotta! A térdsérüléséből hamarosan felépülő balszélsővel a keddi sajtótájékozatón készítettünk interjút.

„Azt várom ettől az évtől, hogy sérülésem végleg múlttá váljon, megtörtént ugyan, de ne legyen észrevehető egyáltalán a játékomon.“

Milyen állapotban vagy jelenleg?

„November elején szakadt el a keresztszalagom, amit januárban műtöttek, ebből próbálok mielőbb felépülni. Úgy jöttem ide, hogy a rehabilitációs edzőmmel még Debrecenben megbeszéltük, az alapozás kezdetére 100%-os állapotban leszek, ez hála az égnek szinte teljességgel így is van, majdnem mindent együtt tudok csinálni a lányokkal. Mindössze a konditeremben van néhány feladat, ami még nem megy úgy, ahogy szeretném. A pályán, edzésen, játék közben, egy-egyezésben, kapura lövésben, felugrásban már minden jól megy.“

A DVSC csapatával már nagyon komoly mérkőzéseken is játszottál, így például Bajnokok Ligája meccseken is. Mit vársz a fehérvári szerepvállalásodtól?

„Igen, Debrecenben az utóbbi két évtől eltekintve voltak nagyon fényes korszakok is, de nagyon örülök, hogy ideszerződtem. Szimpatikus társaságba kerültem, kiválóan érzem magam a lányok között, mind edzéseken, mind az edzéseken kívül megtaláljuk az összhangot. Ahogy Siti Bea is elmondta, a négybe jutás fantasztikus lenne, és ezt szerintem mindenki át is érzi, mindenki meg fog tenni mindent ennek eléréséért. Az FKC-t már ellenfélként is szívós kis csapatnak ismertem meg, akik mindig tudtak meglepetést okozni. Szerettem ellenük játszani, attól függetlenül, hogy több vagy kevesebb sikerélményem volt velük szemben, jó csapatról van szó.“

Norvég edződ lett, ez mekkora újdonság számodra, és az angol nyelv mennyire megy?

„Abszolút újdonság ez számomra, eddig szinte csak magyar edzőkkel dolgoztam, de Pål [Oldrup Jensen] nagyon pozitív benyomást keltett eddig már a beszélgetések során, majd az edzéseken is. Nagyon jó edzéseket tart, és igen jól kiegészítik egymást [Siti] Beával, tetszik az eddigi munka. Az angollal kissé hadilábon állok, de mindenki azt mondja, napról-napra jobb lesz. Megértem amit Pål mond, de én nem annyira tudom még megértetni magam, viszont ilyenkor segít Bea.“

Milyennek látod a közösséget, amibe most belecsöppentél?

„Ettől nem igazán tartottam előzetesen sem, mert szinte valamennyi játékost ismertem legalább szegről-végről. Az külön pozitívum, hogy Anival [Herr Anita] együtt érkeztünk a csapathoz, és vele tavaly is nagyon sok időt töltöttünk együtt. A többi csapattársam közül sokkal játszottam korábban a korosztályos válogatottakban, így Pumival [Tilinger Tamara], [Emberovics] Mírával, [Trimmel] Brigivel és [Mayer] Szabinával.“

Mik a terveid, álmaid, amiket a következő évek során át szeretnél élni az FKC-val?

„Nagyon sok tervem van! Az első az, hogy mentálisan és fizikálisan is teljesen kilábaljak sérülésemből. Pål eleinte védekezésben szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni játékomra, nagyobbat, mint előző klubomban volt a feladatom, kettes és hármasvédőként is számít rám, én pedig szeretnék ennek eleget tenni. Ehhez elsőként akaratra lesz szükség, és remélem, ezután szép sorban jönnek a további lehetőségek, támadásban is szeretnék a csapat minél nagyobb hasznára válni.“

fkc.hu
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)