Németh Gábor harmincöt éve ténykedik a kézilabdasportban, a Fehérvár KC utánpótlásában négy és fél éve dolgozik. A 67 éves edző előzőleg Győrben és Veszprémben ténykedett. Klubunknál az utánpótlás csapatokban szereplő fiatalok egyéni képzését felügyeli.

„Nem ma volt… 1969. januárjában kezdtem az edzősködést a Győri ETO-nál, előzőleg, játékosként nem jutottam túl magasra, a teniszben sikeresebbnek bizonyultam, a junior válogatottban is szerepeltem, az ifibajnokságon, párosban kétszer voltam ezüstérmes. Azonban edzőként a kézilabda mellett döntöttem, a győriekkel országos ifjúsági kupát nyertem, a tanítványaim a diákolimpiákon is rendre jól szerepeltek, az általános iskolások és a középiskolások is győztek a diákolimpián.

A Rába-partjáról 1982-ben kerültem Veszprémbe, ahol a Bakony Vegyész NB I-es női csapatával kétszer bronzot, egyszer pedig ezüstérmet nyertünk, valamint elhódítottuk a Magyar Kupát. Azonban a sikerek gyorsan véget értek, a folytatásban két évig egy NB II-es fiúcsapattal dolgoztam. Néhány év szünet következett, majd a 90-es évek végén a nejemmel közösen kezdtem el újraépíteni a női kézilabdát Veszprémben és a közeli településeken. 2002-ben megalapítottuk a Veszprém Barabás elődjét, megnyertük az NB II. küzdelmeit, folyamatosan építettük a szakosztályt, később élen végeztünk az NB I/B-ben is. Aztán 2009-ben megköszönték a munkánkat.“

Ekkor került Székesfehérvárra?

Igen, az elnök, Balássi Imre keresett meg, az első időszakban, rövid ideig a juniorokkal foglalkoztam, másfél évig a serdülő korosztállyal, két éve pedig az egyéni képzést tartozik hozzám a serdülőknél, az ifiknél és a junioroknál. Az adott posztoknak megfelelő technikai elemeket igyekszem megtanítani, illetve gyakoroltatni. Ennek a munkának a fontosságát hazánkban még nem igazán ismerik, nem érzik a jelentőségét, azonban szerencsére az FKC-nál ebben a tekintetben jó irányban haladnak a folyamatok. Ez a munka mindig szívügyem volt, büszkén mondhatom, szinte minden poszton sikerült válogatottat nevelnem. Nyári Zsuzsa az év játékosa lett 1983-ban, a nejem, Sulyok Erzsébet kétszeres gólkirály – jelenleg Várpalotán neveli az FKC számára a tehetségeket –, 1995-ben a világ legjobbjának választott Kocsis Erzsébet is karrierjének első három évét velem dolgozta végig. A sajnos, általunk kihagyott Los Angeles-i olimpiára három kézilabdázóm készült, a bő keretben Nyári, Sulyok, Orbán Csilla és Kovács Ildikó szerepelt, de az ötkarikás játékokra utóbbi már nem utazott volna.“

A jelenlegi, fehérvári, korosztályos együttesekben akadnak ilyen szintű tehetségek?

„Reményeim szerint igen. Azon dolgozom, hogy a rám bízott gyerekek befussák azt a pályafutást, amit megálmodnak.“

A hetvenhez közeledve is ugyanolyan lelkes, mint évtizedekkel ezelőtt. Milyen céljai vannak még a sportágban?

„Van energiám bőven, úgy gondolom, még hosszú éveken át képes vagyok elvégezni azt a munkát, amivel hozzásegíthetem a fiatal tehetségeinket ahhoz, hogy meghatározó, NB I-es játékosokká váljanak, reményeink szerint Fehérváron. A célunk az, hogy nem csak itthon, hanem a nemzetközi porondon is elismert klub legyen az FKC. A sikerekhez minél több, saját nevelésű játékos járuljon hozzá. Amit sajnálok, s vélhetően már nem is fog bekövetkezni: NB I-es felnőtt bajnok már aligha leszek, minden mást begyűjtöttem a csapataimmal. Az utánpótlás nevelése is nemes feladat. Mindig öröm, amikor új településeket sikerül bekapcsolnunk a végkeringésbe. Az egyéni képzés mellett a feladataim közé tartozik a Székesfehérvár környezetében levő települések iskoláiban folyó munka segítése, koordinálása.“

Horog László