A nyáron megkezdett, és az olvasók körében gyorsan népszerűvé vált rovatunk folytatódik, köszönhetően Norbee-nak, aki a felkészülési mérkőzésekhez hasonlóan, a bajnoki rajtról is lejegyezte az élményeit. Írása révén a szurkoló szemszögéből élhetjük át újra a pénteki, 40:18-as hazai gőzelemmel végződött Cornexi-Alcoa-HSB Holding – Bp. Kőbányai Spartacus mérkőzést.
Végre elérkezett a sokak által már nagyon várt bajnoki rajt, melyen a Cornexi a Szparit fogadta. A majdnem teljesen megtelt csarnok már sejtette, hogy nagyszerű hangulat lesz. Ezt segítette a mérkőzés előtt virágcsokor, amit BB kapott a tavalyi gólkiránynői címéért. Aztán egy kis meglepetéssel készült a szurkolók egy része, melynek lényege, hogy minden játékos és a csapathoz tartózó hölgy kapott egy szál rózsát. Már akkor éreztem, hogy ez a nap csodálatos lesz, mivel részese lehettem a virágot átadó küldöttségnek.
Már ez felejthetetlenné tette számomra a napot, de ami ezután következett arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Már a kezdő sípszótól kezdve uralta a játékot a Cori. A kezdő csapat tagjai (minden meglepetés nélkülözve): Biga, BB, Lena, Edó, Zia, Fanni és Soni. Szabó Edina jól felkészítette a csapatot, ami leginkább az eltökéltségben látszott. Nagyon koncentráltan – szó szerint – játszott a csapat.
A védekezés, ahogy a felkészülési meccseken már megszokhattuk, kőkemény volt, és ha néha rést talált a Szpari a falon, akkor Biga bravúrjai táplálták a csapat önbizalmát – és nem utolsósorban az amúgy is nagyszerű hangulatot teremtő szurkolókét is.
A jó védekezés következtében gyors indításokkal és lerohanásokból szerzett gólokkal növelte az előnyét a hazai csapat. A támadásainkban szinte a teljes taktikai repertoárt felvonultatták a lányok. Volt minden, ami a kézilabda szépségét jellemzi.
A játékrész felétől fokozatosan elkezdődtek a cserék is. A lendület továbbra is megmaradt, és ugyanolyan elszántan küzdött a csapat, mint a meccs elején. Így a félidőben teljesen megérdemelt 18:6-os (!) eredményt mutatott az eredményjelző. A szünetben olasz vendégzenekar szórakoztatta a nagyérdeműt, amit hatalmas tapssal hálált meg a közönség.
A szünet után ugyanott folytattuk a gólgyártást, ahol az előző félidő végén abbahagytuk. A kapuba Sly állt, aki szintén nem egy bravúros védést mutatott be. A Cori pedig folytatta a nagyon harcos játékát, egy percre sem lazítva. A Szpari már fejben teljesen feladva játszotta végig a második játékrészt, igaz, ha lehet ilyet mondani, akkor a Cornexi csapata hibátlanul játszott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy húszgólos előnynél is ugyanúgy küzdöttek minden labdáért, mintha az ellenfél vezetne.
A mérkőzés végeredménye 40:18 lett, bár egy fél másodpercen múlott a 41 gólunk, ugyanis a mérkőzést lezáró sípszó épp a levegőben érte Soni utolsó lövését. Elmondható, hogy méltán vastaps kíséretében köszönte meg a csapat játékát a kilátogató nézősereg. Ha a bajnokságban tudjuk tartani ezt a koncentrációt és elszántságot, eredménytől függetlenül mindig emelt fejjel távozhat a csapat minden meccsről.
Külön kiemelném Soni játékát, aki nem csak támadásban, de védekezésben is kiemelkedőt nyújtott – bár mindez igaz a csapat többi tagjára is. Soni Cornexi-pályafutása legtöbb gólját szerezte, szám szerint hetet. Látszott is rajta a nézőkkel történő pacsizás során, hogy csibészes mosolya boldogságról árulkodik. Örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű élménynek a virág átadástól a lefújás utáni pacsiig!
Arra kérek Mindenkit, aki tud, az jöjjön szerdán a Vasas elleni mérkőzésre, és bíztassuk a Csapatot, mert, egy közhellyel élve: MEGÉRDEMLI!
Norbee Fotó: V-Man |