"A második fordulóban a Vasas ellen lépett pályára a Cornexi. Izgalmas mérkőzés volt várható. A mérkőzést megelőzően köszöntötték első válogatottsága miatt Triffa Ágit a Vasas szurkolói. Nagy örömömre sok Cornexi-szurkoló látogatott ki a meccsre, hogy buzdítsa a lányokat" - kezdi Norbee az írását, majd így folytatja a beszámolóját...

Sajnos már a mérkőzés első perceiben látszott, hogy nem számíthatunk könnyű mérkőzésre. Ha közhellyel szeretnék élni, akkor azt mondanám: álmosan kezdtünk. Szerencsénkre a Vasas is, így az elején sikerült vezetést szereznünk – igaz ez általában csak egy-két gólos volt.

Ahogy kezdett magára találni az ellenfél, mi annál inkább sablonszerű támadásokat vezettünk. A támadásokban nem volt elképzelés, illetve nem használtuk ki a lehetőségeinket szélen és beállóban. Jellemző volt, hogy hol Zia, hol Margó lőtt, olykor BB-t vették be a játékba. Se Sonit nem játszották meg, a rendre üresen maradó Fanni se kapott labdát a szélen, de még szélső befutásnál sem. Sajnos Fanni megsérült az első félidő közepe körül – egy betörés után rosszul érkezett a talajra. Onnantól kezdve sérülten játszotta végig a mérkőzést.

Védekezésünk sem a megszokott volt. Nem lehet azt mondani, hogy rosszul védekeztünk, de sokszor elkéstünk a lövő játékosra való kilépéssel, illetve középen kicsit lyukas volt a fal. Ami pozitívum, hogy jól blokkoltunk. A kapusok teljesítménye jó volt, bár nem sikerült bravúrt bravúrra halmozniuk, mégis jól teljesítettek, rajtuk nem múlott. Sokszor csak szerencsétlenül pattant be a labda. Bár ez igaz volt a mi támadásainkra is.

A félidő felénél vette át a Vasas a vezetést. Onnantól kezdve a döntetlen és az egy-két gólos vezetések váltották egymást. A félidőt az ellenfél zárta egy gólos előnnyel 15-14-re.

A második játékrészben ugyanolyan kiélezett csata folyt a pályán, mint az elsőben. Sajnos végig a Vasas vezetett egy-két góllal, amit rendre sikerült kiegyenlítenünk. Szabó Edina próbálta cserékkel variálni a játékot, de igazi áttörést ez sem jelentett. Az kiélezett szituációkban mindig egy egyéni villanás hozott sikert. Egész mérkőzésen döcögött a csapatjáték.

És végül elérkezett az utolsó két perc is Vasas vezetéssel, amit BB egyenlített ki egy higgadtan értékesített hetesből. A végén még mindkét csapatnak volt esélye, hogy megszerezze a két pontot, de maradt az igazságos döntetlen.

Nem lehet azonban elmenni a hibák mellett. Igazából úgy érzem, hogy nem egy pontot mentettünk, hanem egyet veszítettünk. Sok ziccert elhibáztunk, amit ilyen szinten büntet az ellenfél. Támadásokban nem használtuk ki a széleket és a beállót, így középen tömörítettük a falat, és saját magunk helyzetét tettük nehézzé. Lerohanásokat jobban át kell gondolni, és nem kell mindig kapkodni, mert azzal is sok labdát elszórtunk. Védekezésben későn léptünk ki és a váltások se jöttek össze középen. Ha ezekből tanulunk, akkor vasárnap nyerünk a Dunaferr ellen. Úgy érzem kicsit görcsös volt a csapat fejben, nagyon meg akarta nyerni a mecset.

Egy gondolat a végére: Nagyon jó volt, hogy sokan elkísérték a csapatot. Jó lenne ez a többi idegenbeli meccsen is. Az igazi szurkoló nem csak a sikereknél van ott, hanem a nehéz pillanatokban is, és akkor mutatja meg, hogy mit is jelent neki a csapat. Szurkol a legvégsőkig. Szurkolni nem egy állapot, hanem ÉLETFORMA.

Ezért kérek Mindenkit arra, hogy vasárnap jöjjön, és szurkoljunk együtt a CSAPATÉRT! Közösen meglehet a győzelem. Hisz ezekért a felejthetetlen pillanatokért élünk…

Mindörökké Hajrá Cornexi!!!

Norbee
(Pontosabban: DJ Norbee featuring Angel)

Fotó: V-Man (v-man.borda.ca)
Képgaléria:
http://v-man.borda.ca/kezislanyok/20060913_Vasas-Cornexi_27-27/