Adriana Lima nem egészen tizenkét órával az utolsó bajnoki mérkőzés után már a repülőn utazott hazafelé. Így nem igazán jutott ideje arra, hogy búcsúzásként elmesélje a Cornexiben töltött egy év alatt szerzett benyomásait és élményeit. Ezt pótolja most egy levélben, melyekhez fényképeket is küldött. Adri szeptembertől Spanyolországban folytatja a pályafutását.

A szezon utolsó napjaiban nagyon gyorsan peregtek az események, az utolsó mérkőzés másnapján már utaztam is Brazíliába, mivel a válogatottal hétfőn onnan keltünk útra a Dominikai Köztársaság felé, a Pánamerikai Bajnokságra. A szűkített utazó keretben tizenhatan voltunk, több európai légiós is kimaradt a csapatból.

Viszont a Rio de Janeiróban megrendezésre kerülő Pánamerikai Játékokon résztvevő keretből kimaradtam. A válogatott azért válogatott, mert a legjobbakat válogatják be. Ezúttal nem kerültem közéjük, mert vannak nálam jobbak. Tovább kell dolgoznom! Tudom, hogy miben kell javulnom, mit kell tökéletesítenem.

Július végén a válogatottunk Martinique szigetén vesz részt rangos nemzetközi tornán. Dánia és Franciaország is szerepel az ellenfelek között. Októberben még lesz egy felkészülési időszakunk, majd novemberben jelölik ki a világbajnokságra utazó tizenhat játékost. Újabb világverseny, újabb esélyek.
 
Így most már az új csapatom, a Mar Alicante jár a fejemben. Arra készülök, hogy a lehető legjobban oldjam meg ott a feladatomat, minél jobban felvegyem a játék ritmusát. Erre meglesz az esélyem, mivel lényegesen több játéklehetőségem lesz. A pályafutásom újabb szakasza kezdődik, és továbbra is a tőlem telhető maximumot kívánom nyújtani, le akarom győzni a saját korlátaimat. Tudom, hogy ha jól elvégzem a munkámat, és jó teljesítményt nyújtok, akkor újra tagja leszek a válogatottnak.

Ha már így alakult, hogy nem lehetek ott Rióban a válogatottal, legalább több időt tudok tölteni itthon Santosban a családommal. Ha hiszitek, ha nem, egy napot még cirkusziskolában is töltöttem! Ki kell használni a szabadságot, nem?

Spanyolországban majd rendbe akarom tenni a sporton kívüli életemet is: megtanulni spanyolul és elvégezni valami egyetemi kurzust. Nagyon szerettem a korábbi közgazdasági tanulmányaimat, és ebben az irányban kívánom tovább képezni magam.

A Cornexinél töltött egy évre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Nagyon sokat tanultam Magyarországon, hiszen a világ egyik legjobb kézilabda-iskolájában képezhettem magam. Köszönettel tartozom mindenki, akik segíttettek nekem ebben.

A klubban nagyon kedvesen fogadtak, nagyon jól éreztem magam Magyarországon. Az egy év alatt emberileg is sokat fejlődtem. Megtanultam, hogyan irányítsam a dolgaim, milyen célokat tűzzek magam elé. Távol a szüleimtől, a családomtól bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok egyedül is megoldani helyzeteket.

A csapat megérdemli a gratulációt. Mindenki mindig teljes erővel és egységesen küzdött. A lányoknak üzenem: Ha nem is vagyok köztetek, mindig szorítani fogok értetek! És a zenénket sohasem fogom elfelejteni: “Nem tudom, mert fai, en seretem...” Nagyon jó barátságokra tettem szert, amire mindig emlékezni fogok.

Ami még lenyűgözött, az a szurkolótábor. Ahogy az emberek bennünket bíztattak, mindig új töltést adott, amint a pályára léptünk. Nekem még az is tetszett, amikor idegenben játszottunk, és az ellenfél szurkolói ordítottak a fülünkbe, számomra még az is motivációként hatott.

Az a Dunaferr elleni meccs az alapszakaszban mindig az emlékezetemben marad. Ahogy a szurkolótáborunk idegenben is éltetett és ünnepelt bennünket! Azt viszont nagyon sajnálom, hogy mindezt nem tudtuk megismételni az utolsó mérkőzésen. Összességében azonban nem rossz a negyedik hely az évközi nehézségek után. Biztos vagyok benne, hogy a következő idény újabb sikereket fog hozni a csapatnak.

A legjobbakat kívánom mindenkinek. Köszönök mindent! Isten áldjon Benneteket!
SZIASZTOK
PUSZI!!!

Adriana Lima #19 (Cornexi 2006-2007)

Fotók: 1   2   3   4
Videó: http://tvtribuna.globo.com/videos/?video=9069