Sugár Tímea, a Cornexi-Alcoa-HSB Holding hálóőre a Brazíliában elszenvedett térdsérülését követően immár több mint féléve új szerepben, kapusedzőként segíti a fehérvári csapatot. Ezzel párhuzamosan Timi a színfalak mögött élete egyik legkeményebb felkészülését végezi a visszatérése érdekében.

Élvezed a kapusedzői feladatkört a Cornexinél?

"Természetesen élvezem, de ez nem hasonlítható össze a védéssel, hiszen teljesen más feladatokat kell megoldani a kettő esetében. Tetszik, ahogy a serdülőknél és az ifiknél is egymásra építjük a munkát, és jó visszalátni a fejlődés eredményét. Ilyenkor persze egy kis büszkeség is eltölt, hiszen ebben már az én munkám is benne van. Szerencsére valamennyi edző igényli a segítségemet, és ez jó dolog. A felnőtt kapusok edzése is összetett munka: az edzéstervek megalkotása, az elméleti felkészítés, a videózás és az edzések megtartása mind lényeges feladatok. Úgy érzem, mostanra eljutottunk odáig, hogy a javaslataim, ötleteim, az a tudás, amit sérülten is adni tudtam, némely mérkőzésen már látható formát öltött. Büszke vagyok, ha másképpen nem is, de ezzel hozzájárulhattam a csapat sikeréhez."

Az utóbbi, a felsőházba jutás szempontjából igen fontos mérkőzéseken bravúros kapusteljesítményeket láthattunk a Cornexinél. Te hogyan értékeled az ott látottakat?

"Kapus nélkül nem lehet játszani, és ez bebizonyosodott. Ahhoz, hogy nyerhessen a csapat, biztos háttér kell. A Dunaferr meccsen például Sly [Sladjana Djeric] negyvenkilenc százalékkal védett, ami igazolta, hogy jó kapusteljesítménnyel bárki legyőzhető."

A szurkolók több fórumon is érdeklődnek felőled és a rehabilitációdról, illetve arról, miért csúszik a visszatérésed eredetileg januárra megjelölt időpontja. Most hogy látod, láthatunk még kapus szerepben a pályán?

"Nem lehet kérdéses, természetesen visszaállok a kapuba! Nagyon sokat dolgozom az orvosaimmal és segítőimmel azért, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon. A természet ellen azonban nehéz tenni, idő kell a rehabilitációhoz, és ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Szerencsére végül sikerült. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazon szakembernek, akik egy csapatként rengeteget segítettek a felépülésem érdekében: Kócs Mihálynak, aki a Galileót biztosítja számomra, Ács Ildikónak, az ország legjobb gyógytornászának, valamint a klubnak, hogy egy trambulin vásárlásával és folyamatos támogatásukkal segítették a gyógyulásomat. Kijelenthetem, hogy mostani erőállapotommal, fizikai állóképességemmel semmiféle problémám nincsen, nagyon jó fittségi állapotban vagyok. Ami problémát okozott – a mindennapi életben is – az a mindkét térdemben jelentkező folyamatos fájdalom.

Akkor már teljes edzésprogramot végzel, kapuban, védésekkel?

"Abszolút teljes edzéseket végzek a kapuban, és ez nagy örömmel tölt el. Már védtem is, röpködök, és megjelentek az első lila foltjaim, ami azt jelenteti, hogy a repülési fázisomhoz kezdek visszatalálni. Sikerélményeim is vannak, nagyon élvezem a munkát. Pozitívan tekintek előre, gyalogolok fölfelé a hegygerincen, és nemsokára kitűzöm a zászlómat, hogy itt vagyok, megérkeztem."

A Cornexinek komoly esélyei vannak a legjobb négy közé kerülésre. Gondoltad ezelőtt pár hónappal, hogy ez az esély februárra nem csak matematikai lesz?

"Nagy öröm, mert a kezdetektől erre készültünk. A bajnokság minden csapat számára elég érdekesre, meglepetésekkel telire sikeredett. Most reális lehet a négy közé jutásunk. A célunk, hogy minden évben szerezzünk egy olyan címet, érmet, ami addig még nem volt a Cornexi történetében. Most is erre kell ráhajtanunk!"

Presstige Média
Fotó: Bölcsföldi István Péter, V-Man