A Fanny magazin idei második, 2008. január 7-én megjelent számában Siti Bea és húga, Eszter mesél a pályafutásuk kezdetéről, az egymáshoz fűződő kapcsolatukról, valamint a köztük lévő hasonlóságokról és különbségekről. Az interjú során mindketten ugyanazokat a kérdéseket kapták, az alábbi kis ízelítőben viszont csak az egyikőjük válaszát közöljük…

Miért pont a kézilabdát választották?

Bea: Nagykanizsán, ahol születtünk, nagy hagyománya volt a sportnak. Édesapám kosárlabdázott, anyukám testvérei pedig kézilabdáztak. Egyik alkalommal, amikor elmentünk apu meccsére, szólt az egyik barátja, hogy jó a labdaérzékem. Ő kézilabdaedző is volt, és már óvodás koromban felfedezte, hogy lehet belőlem valami. Ezután sporttagozatos iskolába kerültem, ahol nagyon sok sportágból választhattam. Apu és a kosárlabda révén már ismertem a későbbi nevelőedzőmet, így tíz évesen már rendszeresen mehettem kézilabdaedzésekre.

Szakmai és magánügyekben mennyire adnak egymás szavára?

Eszter: Mindenféleképpen meghallgatjuk egymást, sokszor kikérem a nővérem tanácsát. Például, amikor Dániába igazoltam, fontos volt, hogy tudjam, neki milyenek a tapasztalatai, mire számítsak.

Mi a legalapvetőbb különbség és hasonlóság kettőjük között?

Eszter: Viszont szeretünk társaságban lenni, de egyedül is nagyon jól elvagyunk. A legalapvetőbb különbség mégis az, hogy én öntörvényű vagyok, míg „Sityi” sokkal megfontoltabb. Szokta is mondani, hogy én egy világpolgár vagyok, aki nem izgulja túl a dolgokat.

Ki a megfontoltabb, a racionálisabb beállítottságú?

Bea: Inkább én!

Kékesi Krisztina