A következő hetek két jelentős eseménye – a Húsvét és a közelgő olimpia selejtezőtorna – kapcsán szólaltattuk meg Balogh Beát, a Fehérép Alcoa FKC csapatkapitányát. Egyúttal szóba került az FKC felkészülése is, és megtudtuk, BB számára plusz motivációt jelent, hogy tanácsaival sokat tud segíteni a fiatal csapattársainak.

Milyen érzés, hogy nem lehetsz ott az olimpiai kvalifikációs tornán?

Egyáltalán nem vagyok csalódott, mivel az itthon maradásom a szövetségi kapitánnyal folytatott közös megbeszélésnek az eredménye. Nem érzem magam sem fizikálisan, sem pedig mentálisan felkészültnek. Úgy beszéltük meg, hogy a selejtezőn nem veszek részt, aztán majd meglátjuk, hogy az olimpiai felkészülés kapcsán hogyan tovább.

Hogyan látod, lehet kérdés szerinted, hogy ott lesz-e a kézilabda-válogatott Pekingben?

Mindenképpen reális esélyünk van arra, hogy kijussunk az Olimpiára! Jelen pillanatban a válogatott keret nagyobb részét a nagyon jó formában lévő, a bajnokságban és BL-ben egyaránt menetelő győri játékosok, illetve a csapat másik felét pedig az egyre jobban szereplő Dunaferr játékosai alkotják. Szerintem jól fog elsülni a torna, és pozitívan jövünk ki belőle.

Hogyan telnek a napok az FKC háza táján?

A Békéscsaba meccs után kaptunk öt nap szünetet, azóta pedig keményen edzünk, és próbálunk még egy kis erőt gyűjteni a hátra lévő időre. Tegnap edzőmeccseket játszottunk a Vasas ellen. Az elsőn jó teljesítményekkel tarkítva jól játszottunk, de a másodikon sem volt különösebb probléma. Ahhoz, hogy elérjük a célunkat a bajnokságban, azaz a harmadik helyet, bravúrra van szükségünk, és nem szabad a „kisebb” csapatok ellen veszítenünk. Időnk van felkészülni, tehát minden lehetséges. Pozitívan állok a dologhoz, mert tavaly is sikerült egy nagyon jó tavaszi hajrát produkálnunk, tehát meg van minden esélyünk arra, hogy jó szájízzel fejezzük be a bajnokságot.

Nagyon sokat foglalkozol a fiatalabb játékosokkal, mondhatni felkarolod őket...

Mindenki tudja rólam, hogy mint csapatkapitány nem vagyok egy erőskezű diktátor, viszont ha a játékról és szakmáról van szó, abban tényleg sokat tudok segíteni. Olyan a csapatunk, hogy ezt többen örömmel is veszik és elfogadják. Lévai Zsófival tényleg sokat foglalkozom, hiszen a pályán is ott van mellettem, így vele sokkal könnyebb a meccsen kommunikálnom. Szoktam neki ötleteket adni, meghallgatja, és ami nagyon jó, hogy meg is csinálja azokat. Szeretem Zsófit, mert egy nagyon lelkes és értelmes ember, akiből lehet a jövő nagy átlövője. Biztos vagyok benne, ennek érdekében meg is tesz mindent. Aztán a saját posztomon ott van Kovács Angéla is, vele szintén átbeszéljük a dolgokat, kérdez engem, én meg szívesen segítek neki mindenben. Valahol ez nekem is egy jó dolog, és pozitív visszajelzés, hogy szeretik, várják, hogy mondjak véleményt a tevékenységükről.

Az is köztudott, hogy társasági ember vagy, és többször hívsz meg csapattársakat magatokhoz – Zsófit is invitáltad húsvétozni…

Elég nagy a család. Hárman vagyunk testvérek, a nővéremnek négy gyermeke van, nálunk pedig itt van Panna, így legalább tizenöten vagyunk, amikor összejön a család. Amikor kint voltunk a Hypónal, karácsonykor Gabi Rotisék nem tudtak hazamenni Romániába, így elhívtuk őket Anyuékhoz Csurgóra. Jól érezték magukat, hiszen legalább családi-baráti közegben tudtak ünnepelni, nem pedig egyedül.

Zsófit is azért hívtam meg Húsvétra, mert tudom, hogy nem mindig van lehetősége hazamenni. Én is voltam olyan helyzetben TF-es koromban vagy kint Ausztriában, hogy egyedül maradtam, és az olyan rossz.  Mondhatni, hogy szorosabb a kapcsolatunk Zsófival, aminek az is lehet az oka, hogy amióta Fanni nincs, ő a párom az edzéseken. Valószínű ennek is köszönhető az erősödő kötelék.

Visszatérve a húsvétra, hogyan telnek az Ünnepek? Dugdossátok a kertbe a nyulakat Pannának?

Persze! Apukám festi a tojásokat, aztán együtt elrejtjük a kertben a meglepetéseket, kis fészket csinálunk, amiben reggelre ott a nyuszika. Aztán a mozgás sem maradhat el, hiszen az egész családunk sportos. Van egy kis szabad területünk a hegyen a szőlők között, s még ilyenkor, ünnepek alkalmával is általában ott szoktunk különböző sportokat űzni közösen. Foci, röplabda, sorversenyek, mikor mit szeretnénk. Ráadásul most már a kicsiket is bevonjuk a játékokba. Sőt, még Apu és Anyu is be szokott állni röplabdázni. Az evés sem maradhat el, nagyon szeretem a húsvéti menüt, a sonkát és tojást. Anyukám főz, nővérem süt – így kisebb fajta lakodalom zajlik nálunk.

Presstige Média
Fotó: Bölcsföldi István Péter