A kemény alapozás egyhangúságát tompítandó ezúttal némi szellemi erőfeszítéssel járó programot talált ki játékosainak Mihály Attila, a Fehérép Alcoa FKC ifjúsági csapatának edzője. A lányok a Szépművészeti Múzeumba látogattak, ahol Lovass Dóra rengeteg érdekességgel tarkított tárlatvezetésén ismerkedtek meg a „Lélek és test” fotográfiai kiállítás világviszonylatban is kiemelkedő alkotásaival.
Június eleji megnyitása óta több mint harmincezren látták a Szépművészeti Múzeum fotográfiai kiállítását; a tárlat ezzel már most a leglátogatottabb hazai fotóművészeti kiállítás lett. Az augusztus végéig nyitva tartó, Lélek és test című tárlaton, csaknem kilencven alkotó több mint 220 műve tekinthető meg.
„Sokat hallottam már erről a kiállításról és örültem, hogy a csapattársaimmal együtt nézhettem meg. Jólesett az alapozás közben egy kis szellemi kikapcsolódás. Magát a kiállítást rendkívül érdekesnek találtam, a fotók csodálatosak voltak, némelyik megrázó és megdöbbentő, de akadtak kicsit viccesek is. Ötletesnek találtam, hogy a kurátor hat tematikus csoportba mutatta be a fotóművészet kiemelkedő alkotásait. Lenyűgöztek Robert Capa és Robert Mapplethorpe fotói. Remekül éreztem magam, és jó volt a csapattal együtt tölteni egy délutánt. Számomra fontos, hogy ne csak az edzéseink kössenek össze minket, hanem ezek a programok is.” – foglalta össze a benyomásait Réty Lilla, az ifi csapat kapusa.
A „vizuális kalandúton” – ahogy Baki Péter kurátor jellemezi a kiállítást – Lovass Dóra az 1894-ben született André Kertésztől, a Lilla által is említett, 1989-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ig vezette végig az alkotásokon a fiatal kézilabdázókat, akik hamar meggyőződhettek arról, hogy hazánk a fotóművészet területén az egyik legjelentősebb alkotókat felvonultató ország volt a két világháború között. André Kertész [Kertész Andor] (1894–1985), Moholy–Nagy László (1895–1946), Brassaï [Halász Gyula] (1899–1984) és Robert Capa [Friedmann Endre Ernő] (1912–1954) mind a műfaj sztárjainak számítanak a világ bármely pontjának fotográfiai kiállításain.
Kapási Anna, a fehérváriak tehetséges beállója is számos új élménnyel és információval távozott a Szépművészetiből:
„Rendkívül jól éreztük magunkat a kiállításon, s az élményt csak fokozta, hogy most jártam először a Szépművészeti Múzeumban. Szeretem a képeket és szeretek fényképezni is, ezért különösen vártam, hogy megnézzük ezt a kiállítást, ahol híres fotósok munkáit láthattuk. Azt azonban nem is gondoltam, hogy ilyen sok neves magyar alkotó is részese, sőt meghatározó alakja volt a nemzetközi fotográfiának.
Különlegesnek találtam, ahogy a képeket különböző kategóriákba csoportosították: volt, ahol a férfi-nő kapcsolat, a test, a magány, a társas lét vagy a pusztítás állt a középpontban. A legjobban azok a felvételek tetszettek, melyek az egyedüllétet és a magányt mutatják be, ugyanis azokról mindenki mást érezhet, saját gondolatokat alkothat magában a látottak alapján. Ezzel szemben a háborút és erőszakot ábrázoló fotók számomra túl direkten mutatták a borzalmakat.
Remek vezetőnk volt Lovass Dóra személyében, aki sokat segített, hogy hogyan vegyük észre a mögöttes tartalmakat a képekben, mire figyeljünk egy adott művész jellemző alkotásainál. Ennek köszönhetően olyan új dolgokra nyitotta fel a szemünket, amiket első pillantásra nem vettünk észre. Ilyen volt például a kiállítás legvégén látott, merényletet ábrázoló fotó, melyről hosszas vizsgálódás után sem mondta volna meg senki, hogy manipuláció és csak egy matchbox vált „robbantás” áldozatává. Tényleg nagyon érdekes programon vettünk részt a csapattal.”
További fotók: 1 2 3 4 5
Presstige Média |