Már négy éve, hogy a Cornexi-Alcoa-HSB Holding (a Fehérép Alcoa FKC jogelődje) a klub történetének – és talán Székesfehérvár sportjának – legnagyobb sikereként a Győri Graboplast ETO ellen kilencgólos győzelmet aratva elnyerte az EHF-Kupát. Ezúttal Siti Beát kértük meg, hogy meséljen a fantasztikus menetelésről és a felejtethetetlen mérkőzésről.
„Sok minden beugrik erről a négy évvel ezelőtti napról, sőt az egész „menetelésünkhöz” rengeteg szép emlékek fűződnek. Több nagyon emlékezetes mérkőzést játszottunk a sorozatban – a Horsens elleni dániai találkozó és azt megelőző edzés is ezek közé tartozik. Nagyszerű hangulatban voltunk már az edzésen is, majd ezt csak fokozódott, amikor megtudtuk, hogy otthon a Debrecen kikapott a Spartacus vendégeként, így hatalmas „mákkal” mi kerültünk be a felsőházi rájátszásba. A dánok talán a mai napig sem tudják, hogy minek örültünk ennyire egy edzésen…
A döntő nekem már a harmadik EHF-Kupa döntőm volt. Győrben hat góllal kaptunk ki, ami pont az az eredmény, aminél senki sem mehet biztosra. Akkortájt a Győr ellen szinte semmi sikerélményünk nem volt, akármikor találkoztunk, mindig vereséget szenvedtünk. Ez is volt a realitás, mert a külföldi és magyar válogatottakat felsorakoztató győriek kb. ennyivel voltak erősebbek nálunk. Az, hogy mi mégis megnyertük a kupát, újra megmutatta mennyire csodálatos az élsport. Talán még mi magunk sem adtunk volna egy lyukas garast sem a sikerért a visszavágó után, de Szabó Edinának volt néhány mondata hozzánk az első meccset követően, amikor Székesfehérvárra érve a buszról leszálltunk. Ezek még most is nagyon élénken élnek bennem, bennünk:
„Most akkor mindenki úgy menjen haza ezzel a hatgólos vereséggel, hogy a visszavágón meg tudjuk fordítani az eredményt! Ugyanannyi energia kell az edzésekhez akkor is, ha úgy készülünk, hogy ez igenis jó lehet még, mint akkor, ha sajnáltatjuk magunkat, és eleve feladunk minden reményt. Ráadásul az előbbi felfogásban még nagyobb örömet is fog nekünk okozni a visszavágóig előttünk álló egy hét.”
Mint ismert, 2005. május 22-én a Jégcsarnokban játszottunk, de ez sem volt egyszerű eset! A csapat rangidőseiként, Balogh Beatrix és jómagam véleményét kikérték a helyszínváltoztatásról a vezetők. Mivel mindketten részesei voltunk a Dunaferrel a szintén jégcsarnokos BL-győzelemnek, így mi kezdetektől fogva a költözés pártján álltunk. Bár akkor még játékosként ezzel nem voltam teljesen tisztában, de azóta tudom, hogy nagyon nagy munka volt magát a borítást megszerezni, majd hitelesíttetni a csarnokot.
Amikor az első edzésünkre mentünk volna, esett az eső odakint, és beázott a csarnok, ezért mehettünk edzeni Várpalotára! Ezt akár rossz ómennek is vehettük volna, de Edina hihetetlenül pozitív szemlélete („Ezek azok a kihívások, amitől szebb az élet...!”) magával ragadott minket. Még a meccs előtti nap estéjén is mentünk Gizi néniékkel, a pálya takarítóival és segítettünk feltörölni a vizet a pályáról, majd azért imádkoztunk, hogy másnap ne essen... Nem esett, sőt amikor kimentünk a meccsre, közel 40°C volt bent a csarnokban; ilyen szempontból és a szurkolók által teremtett légkör miatt is mondhatjuk, forró hangulatban játszottunk. Se előtte, se utána nem láttam Fehérváron ehhez fogható, fergeteges mérkőzést. A kupagyőzelem utáni, rengeteg ember előtti városházi ünneplés is felejthetetlen élmény volt. Számtalan pozitív élménnyel gazdagodtam ekkor, és óriási bravúrt értünk el csapatommal. Abban az évben az sem kizárt, hogy ha hússzor lejátszottuk volna az ETO elleni meccset, tizenkilencszer ők örülhettek volna a végén, de azon az egy meccsen mégis nekünk sikerült, méghozzá egyértelműen, föléjük kerekednünk.“
Sikerekben gazdag pályafutásodon belül hol a helye ennek az EHF-győzelemnek?
„Nagyon szerencsés embernek tartom magam ilyen szempontból. Klubcsapataimmal öt nemzetközi kupadöntőt játszhattam, és ezeket kivétel nélkül meg is nyertük. Három EHF-, és egy-egy Bajnokok Ligája és KEK-sikernek lehettem részese játékosként. Természetesen a BL-győzelem az, ami a szívemnek a legkedvesebb a klubsikerek közül. A következő a Cornexivel elért diadal, hiszen egy olyan, előzetesen esélytelennek tartott csapattal lettünk európai kupagyőztesek, mely óriási bravúrral nyert egy jobb képességű ellenféllel szemben. Mondhatni, kiénekeltük a sajtot a Győr szájából.“
fkc.hu Fotó: Bölcsföldi István Péter |