A SPR Lublintól elszenvedett nyolcgólos vereséggel az Alcoa FKC elbúcsúzott az EHF-kupától. A csapat vasárnap este, a mérkőzés után hazaindult, majd hétfő reggel érkezett meg Székesfehérvárra. Sótonyi Lászlót már itthon, a hosszú utazást követőn kértük meg arra, hogy értékelje a lengyelországi túrát.

„A lengyelek megint azt játszották, amit tudnak – mivel idősebb, rutinos játékosok, akik tízből kilencszer fegyelmezetten hozzák a tudásukat. Sok góljuk nagyobb koncentrációval elkerülhető lett volna. A vereség másik oka az volt, hogy nem tudtunk csapatszinten megfelelő teljesítményt nyújtani, valamint egyénileg sem voltak olyan teljesítmények, amik lehetővé tették volna, hogy szoros, a továbbjutásra esélyt adó eredményt érjünk el. Emiatt nagyon szomorú vagyok, mert változatlanul az a véleményem, hogy ez ellen a lengyel csapat ellen lett volna sanszunk. Bebizonyosodott a rutinos Lublin elleni mérkőzésen, hogy a mi fiataljainknak nagyon sokat kell még fejlődniük, hogy nemzetközi szinten, de még hazai szinten is, segíteni tudjanak a csapatnak.“

Az első félidő második felében nagyon nem ment a gólszerzés a csapatnak... Miért?

„Az első negyedórában jól megvalósítottuk védekezésbeli elképzeléseinket, és tudtunk gyors kontrákból gólokat lőni. Amikor alábbhagyott a védekezésünk intenzitása, felállt fal ellen voltunk kénytelenek támadni, és itt előjöttek a problémák. Nagyon keveset mozogtunk labda nélkül, mindent egyénileg próbáltunk megoldani, nem azt csináltuk, amit elképzeltünk.“

Milyen körülmények fogadták a csapatot Lengyelországban?

„Sok jót nem tudok mondani... Persze ha továbbjutottunk volna, könnyebb lenne ezeken túllépni. Folyamatos szervezési nehézségekkel találtuk szembe magunkat: a megbeszéltek szerinti edzéslehetőséget nem tudták biztosítani, ígéretük ellenére nem tudtak videózási lehetőséget biztosítani a hotelben, nem tudtunk akkor étkezni, amikor szerettünk volna. Hosszú idő óta részem van nemzetközi mérkőzésekben, előbb játékosként, majd edzőként, de elmondhatom, hogy ennyire rossz szervezéssel, mostoha körülményekkel csak elvétve, vagy talán még sosem találkoztam.“

Szerdán az otthonában hosszú évek óta veretlen Győrhöz látogattok; mi lehet a cél ezen a mérkőzésen?

„A nemzetközi kupától elköszönve, már csak két színtér maradt a bizonyításra. A bajnokságban is rengeteg javítanivalónk van, így a kérésem változatlanul az a csapatom felé, hogy küzdjön, hajtson, nyújtsa tudása javát a hatvan perc során, és próbáljon meg nyerni! Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég... Mindkét csapat nemzetközi meccs után lép pályára, ami valószínűleg érezteti majd hatását. Kevés időnk van felkészülni, de talán abból profitálhatunk, hogy Laima most pihentebb lesz, és mint mindig, a húzóembereinktől, a válogatottjainktól várom, hogy élen járjanak, a többiek pedig próbáljanak meg minél inkább felnőni a feladathoz. Ezek mellett pedig, ahogy mindig mondom: a csapatjáték az, amit leginkább szeretnék viszontlátni a meccsen – de sajnos sokszor egyhelyben toporgást érzek ebből a szempontból…“

fkc.hu
Fotó: spr-lublin.pl (képen: Horváth Bernadett, Alina Wojtas és Dorota Malek)