A Cornexi-Alcoa-HSB Holding bajnoki címével végződött hétvégi Adidas Gyermekbajnokságon a nyolcas döntő legjobb játékosává Kocsis Renátát választották. A fehérvári beállót a Cornexi-szurkolók közül többen ismerik, mint azt gondolnák. Hogy honnan, az kiderül a következő interjúból, melyben a tizennégy éves tehetség mutatkozik be.

A legaktuálisabb témával kezdeném: gratulálok a bajnoki címhez és a legeredményesebb játékos kitüntetéshez is! Hogyan élted meg ezeket a sikereket?

„Nagyon boldog voltam, hogy sikerült a csapatnak ilyen szép eredményt elérnie, annak pedig különösen örülök, hogy az összetett teljesítményemet a legjobb játékos díjjal jutalmazták. Ez nagyon sokat jelent nekem.”

Mi a következő szakmai feladat, esetleg nektek is van pihenőtök?

„Igen, most kapunk egy hónap pihenőt, aztán kezdődik az alapozás, és készülünk a következő szezonra és a feladatokra. Természetesen a pihenő alatt is formában tartjuk magunkat kondi edzésekkel, futással, úszással.”

Ugorjunk vissza kicsit az időben. Hogyan kerültél a kézilabda közelébe?

„Édesanyám, Kocsis Ilona szintén kézilabdázott, így nem volt kérdéses számomra, hogy melyik sportot válasszam. Igaz az úszással kezdtem, és alapozásnak jó is volt, de aztán kilencéves koromban végleg a kézilabda mellett döntöttem, itt Fehérváron. Édesanyám amolyan non-stop 24 órás edző, mindig megbeszéljük az edzéseket és a meccseket, tanácsokkal lát el. Akinek mellette sokat köszönhetek, az edzőm, Virincsik Anasztázia.”

Miért éppen a beállós posztot választottad?

„Igazság szerint pici gyerekkoromban mindig magasabb voltam a társaimnál így ballövő voltam, de amikor felkerültem a nagyokhoz, az edzőm egyből mondta, hogy én beálló alkat vagyok. Így erre a posztra kerültem, de szeretem.”

Hogyan érzed magad Fehérváron, milyen a kapcsolatod a csapattársakkal?

„Fantasztikusan érzem magam. Itt nagyon jó a csapat, a közeg, minden. Eleinte ugyan meg kellett szokni, hogy nagyobbakkal vagyok együtt, de szerencsére hamar ment. A lányokkal többször szervezünk szabadidős programokat, elmegyünk együtt moziba vagy akár strandolni. Rendszeresen találkozunk a pályán kívül is.”

Van példaképed a kézilabda világából, akire igazán felnézel? Természetesen édesanyádon kívül.

„Igen, Siti Bea. Őt emberileg és szakmailag is nagyon nagyra tartom. Kedves és segítőkész. Tanácsokat is szokott adni nekem. Szeretnék olyan karriert befutni, és olyan játékossá válni, mint ő.”

Leplezzük le az egyik nagy titkot, amit kevesen tudnak Rólad: szabadidődben kabala vagy. Mesélnél erről bővebben?

„Igen, én vagyok a Cornexi kabalamacskája. Messzire nyúlik vissza a történet. Még nagyon régen, amikor kezdtünk kijárni Cornexi meccsekre irigykedve néztem a Cornexi-kabalamacskát a pályán. Nagyon szerettem pacsizni vele. Aztán kialakult egy vágy, hogy milyen jó lenne egyszer a macska bőrébe bújni. 2006 őszén pedig jött a remek alkalom, amikor az előző macska „leszerelt”, és kellett valaki a helyébe. Nem is gondolkodtam rajta, egyből elvállaltam. Ez amolyan régi álom beteljesülése lett. Szeretem, mert így is ott lehetek a felnőtt csapattal együtt a pályán, részese lehetek a sikereiknek, örömüknek, és közvetlen közelről szurkolhatok nekik. Így volt ez az EHF-döntőn is, ahol törlő voltam. Míg élek nem felejtem el azt az élményt és hangulatot. Nekem megtiszteltetés, hogy a Cornexis játékosok között lehetek.”

Tizennégy éves vagy. Milyen terveid vannak a civil jövődre vonatkozóan?

„Az általános iskola után a Kodolányi Szakközépiskolában folytatom a tanulmányaimat, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Az biztos, hogy tovább fogok tanulni főiskolán. Egyébként szívesen lennék kozmetikus vagy masszőr is.”

És a pályán hogyan képzeled az elkövetkező tíz évet?

„Az a célom, hogy megbízható és jó játékos váljon belőlem. Nagyon szeretném, ha több fiatal Cornexis játékoshoz hasonlóan 17 vagy 18 évesen már én is bemutatkozhatnék az élvonalban a nagyokkal. Ezért nagyon sokat fogok dolgozni, mindent megteszek, hogy így is történjen.”

Képek a bajnokcsapat köszöntéséről: 1   2   3   4   5   6.

Presstige Média
Fotó: V-Man