Pål Oldrup Jensen látogatóba érkezett volt klubjához, és két nemzetközi találkozót is megtekintett a Köfém Sportcsarnokban. A norvég szakember két éven át dolgozott Székesfehérváron, az EHF-kupa elődöntőjéig vezette az FKC-t. Tavaly nyáron távozott, elfogadta korábbi klubja, a másodosztályba visszazuhanó Flint Tonsberg felkérését.

 
„Amolyan rövid kikapcsolódás ez, jó ismét találkozni a régi játékosokkal, vezetőkkel, edzőkollégákkal – sok barátra leltem az itt töltött két év alatt. Megnéztem két meccset is, a Köfém Sportcsarnokban rendezett Japán-Ukrajna, valamint a másnapi, Japán-FKC összecsapást. Közben ellátogattam Balatonfüredre az edzőképzésre, szóval igyekeztem kikapcsolódni is Magyarországon. Az elmúlt egy évben természetesen figyeltem a fehérváriak szereplését, szurkoltam, hogy sikerüljön megvalósítaniuk álmaikat, a négy közé kerülést. Később is volt esély az EHF-kupára, azonban a Siófok jutott a középső házból a nemzetközi porondra.“

A Japán együttesében pályára lépő Tanabe Yuki és Ishitate Mayuko különösen örült Önnek, pedig hivatalosan nem is volt az edzőjük.

„Azonban dolgoztunk együtt. Tavaly nyáron lettek a Fehérvár szerződtetett játékosai, az én távozásom után, de előzőleg, a tavasszal több héten át dolgoztunk közösen. Mivel valóban örültek nekem, ezért vélhetően kellemes emlékeket őriznek rólam. Remélem, a többi játékos is ugyanígy gondolkodik, ha eszükbe jutok.“

Egy éve azért tért vissza hazájába, mert elfogadta a nehéz helyzetbe kerülő, a másodosztályba eső, korábbi együttese ajánlatát. Azt mondta, a cél a visszajutás. Sikerült?

„Nem. Olyannyira nem, hogy a másodosztályban maradás sem volt egyszerű, a 12 csapatos bajnokságban a 9. helyen zártunk, három gárda esett ki, a mögöttünk végző együttesek jövőre már a harmadik ligában bizonyíthatnak. Tehát közel voltunk a búcsúhoz. A szezon áprilisban ért véget, nehéz hónapok vannak mögöttünk. A csapat jelenleg dolgozik, már készül az új szezonra, távollétemben a segítőm dirigálja a tréningeket.“

Év közben alighanem megfordult a fejében, talán nem kellett volna visszatérnie? Ugyanis magyar szinten élcsapatot, kis híján EHF-kupa döntős együttest hagyott el.

„Ilyen gondolataim nem voltak, dolgoztam, közben arra gondoltam, meg kell őriznünk tagságukat a második vonalban, ami sikerült is. Örömmel tértem haza, hiszen ebben a negyvenezres városban élek, ez az otthonom, ennél a klubnál dolgoztam. Először az utánpótlásban, a csapatot a negyedik ligában vettem át, s jutottunk szisztematikus munkával az élvonalba, ahol gond nélkül őriztük tagságunkat, majd kihívást kerestem, s elfogadtam a fehérváriak ajánlatát. Nem is bántam meg, nagyon sok tapasztalatot szereztem, megismertem egy más országot, kézilabda kultúrát, de úgy gondoltam, ha a Flint Tonsberg hív, haza kell térnem. Amire nem számítottam, az a játékoskeret meggyengülése volt, kulcsjátékosok hagyták el a klubot, akik nem akartak a második vonalban szerepelni. Fiatalokkal kellett pótolni a távozókat, míg korábban 23-26 éves játékosok adták a keret gerincét, most 17-20 esztendős kézilabdázók, akik érthetően nem rendelkeznek kellő rutinnal. A kisebbik, 18 esztendős lányom is szerephez jutott a csapatban. Nem volt kulcsember, sokat kell még dolgoznia, hogy jó kézilabdázó legyen. Egy edző számára is komoly kihívást jelent, ha a saját gyerekével kell dolgoznia, ráadásul felnőtt szinten. A nagyobbik lányom jelenleg egy másik városban tanul, egyetemre jár.“

Ilyen fiatal gárdával akár sikernek is tekinthető a bennmaradás.

„Ez nem siker, a klub múltja miatt nem a másodosztályban maradás lehet a cél, hanem a visszatérés a legjobbak közé. A klubot a kiesés után több szponzor elhagyta, a költségvetés csökkent, de természetesen rendben volt, anyagi gondokkal nem küzdöttünk. Az azonban nyilvánvaló, az első ligához, jobb játékosok szerződtetéséhez több pénz szükséges, azon dolgozunk, hogy újabb támogatókat vonjunk be. Mivel a sportolók zöme fiatal, még iskolás, így amolyan félprofi státusban vannak. Szinte mindenki norvég, mindössze egy fiatal dán és brazil játékos található a csapatban, utóbbi a kapuban bizonyít. Tavaly nyáron hároméves szerződést kötöttem, a vezetőedzői poszt mellett klubigazgatóként is tevékenykedem.“

A cél jövőre a feljutás?

„Ez sajnos nem ilyen egyszerű, szeretnénk az élmezőnyben végezni, fiataljaink újabb egy évvel tapasztaltabbak lesznek, ha sikerül még néhány rutinosabb játékost szerződtetnünk, úgy jövő nyáron megcélozhatjuk az legmagasabb osztályt. Tehát ha minden jól alakul, 2017 nyarán térhetünk vissza az elitbe.“

Egy-egy találkozóra mennyien látogatnak ki?

„Nem sokan, 250-en tekintették meg a meccseket. Az első ligában 500 volt az átlagnézőszám Tonsbergben, a nagyobb meccseket természetesen voltak ennél is többen. A városban 40 ezren élnek, tehát nem nagy település, ha a környező részeket is beleszámolom, összesen százezren élnek a területen.“

A fehérvári volt az első, külföldi munkavállalása. Amikor távozott, azt mondta, nem kizárt, hogy majdan visszatér akár Fehérvárra, vagy más európai csapathoz. A norvég kézilabda a világ legjobbja, a trénerek kapósak. Nem volt mostanában ajánlata?

„Jól érzem otthon magam, a fentebb említett problémák ellenére is. Nyitott vagyok, ha úgy alakul, a norvégiai szerződésem lejárta után elgondolkodom, ha megfelelő ajánlatot kapok, lehet, kipróbálom magam Európa más országaiban is.“

Horog László