Mihály Attila az első mérkőzés kilencgólos Alcoa-győzelme ellenére is teljes odafigyelésre intett a visszavágó előtt. A vasárnapi találkozó másfél félidőn keresztül igazolta a fehérvári vezetőedző óvatosságát, de csapata a folyamatos Fram-vezetés után remek végjátékkal fordította maga javára a meccset. Einar Jonsson ezúttal elégedettebb lehetett játékosai teljesítményével, de bosszantotta a mai győzelem lehetőségének elszalasztása.

Einar Jonsson, a Fram Reykjavík vezetőedzője:

„Egyértelműen elégedettebb lehetek a ma látottakkal. A tegnapihoz képest jelentősen feljavult a védekezésünk és a kapusteljesítményünk. Mégis érzek némi frusztrációt, mert ezt a második meccset nem tudtuk megnyerni, holott volt rá esélyünk. A végjátékban a támadások során elkövetett buta hibáink és rossz döntéseink miatt szalasztottuk el a győzelmet.”

Mihály Attila, az Alcoa FKC vezetőedzője:

Milyen célt tűztél a mai meccsre a csapat elé?

„Az volt a kérésem, hogy minél feszesebben, koncentráltan játsszunk – ezt azonban nem sikerült megvalósítanunk. Már tegnap este megpróbáltam tudatosítani a lányokban, hogy „meccsnullról” indulunk, és igen is tétje van a második mérkőzésnek! Azonban a figyelmetlen, szétszórt játékunk mégis megnehezítettük a saját dolgunkat. Amennyire az első meccsen a taktikai fegyelmezettség jellemezte a játékunkat, ma ugyanannyira az ellenkezőjét tapasztaltam. Ráadásul a Fram már minden teher nélkül, az esélytelenségükből fakadó nyugalommal bátrabban mert kockáztatni, és ez be is jött nekik.”

Azért az utolsó húsz percben megmutatta tartását a csapatunk…

„Igen, ekkor sikerült átvennünk a játék irányítását, amihez kellett a felkeményedett védekezésünk, a feljavult kapusteljesítményünk, illetve támadásban is jobb megoldásokat választottunk. Bár már a második félidő derekán egyértelművé kezdett válni a továbbjutásunk, a hazai közönség előtt mindenképpen szerettünk volna nyerni, és ez a mentalitás érződött a játékosaimon a meccs hajrájában. Ez az a hozzáállás kell, hogy jellemezze a csapatunkat minden egyes mérkőzésen, hatvan percen keresztül!”

fkc.hu
Fotó: Horváth Gyula