Három évig Spanyolországban játszott Rádl Tímea, közben szakmát is szerzett, légiutas-kísérőként dolgozhat majd. De előbb két évig az Alcoa FKC-ban kézilabdázik a 23 éves beállós. A Fejér Megyei Hírlap által készített interjúban Timi eddigi pályafutásáról és spanyolországi éveiről mesélt.

Az akkor még tízéves gánti kislány, Rádl Tímea Csákváron, Szalma Jánosnál kezdett el kézilabdázni. A Szalma-iskolának a többi között olyan tagjai voltak, mint Tilinger Tamara, Trimmel Brigitta, Kapási Anna, Kovács Angéla, Puszta Petra és Mészáros Barbara. Aztán az utóbbi három játékossal a magas szintű utánpótlás miatt még 2000-ben a Dunaferr csapatához igazoltak Timiék. Kilenc év telt el azóta, Puszta és Mészáros a megyei bajnokságban szereplő Lovasberény játékosa, míg a többiek az Alcoa FKC-ban ismét csapattársak. A leghosszabb utat a 23 éves Rádl Tímea tette meg.

„Már tizenhét évesen a Dunaferr felnőtt csapatával edzettem, majd Kiss Szilárdnál kerettag is lettem. Olyan nagy sztárokkal játszottam együtt, mint Radulovics Bojana és Ferling Bernadett. Még fiatal és tapasztalatlan voltam, de türelmetlen is. Két NBI-es mérkőzésen léptem pályára mint beálló, Dániába is elutazhattam a Slagelse elleni BL-találkozóra, igaz, ott nem játszottam, de több lehetőségre vágytam. Az utolsó újvárosi évemben már kettős igazolással az NBI/B-s Tatabányában is szerepeltem” - elevenítette fel a múltat, immár az Alcoa FKC játékosa, aki kétéves szerződést írt alá.

Miként került ki Spanyolországba, Gijonba?

„Igen korán, tizenkilenc évesen egy ismerősömnek köszönhetően. Egy évig a másodosztályú Ermouda játékosa voltam. A feljutásért harcoltunk, sajnos nem sikerült, ráadásul a klub fel is oszlott. Ezt követően igazoltam az élvonalbeli Gijonhoz, ahol a két év alatt a beálló, az irányító és az átlövő posztján is szerepeltem. Jó helyre kerültem, a csapat is jó volt, sokat fejlődött, s végül a 7. helyen végeztünk. Az első évben még egy kissé bizonytalan voltam, inkább a védekezésben kaptam szerepet. A másodikban már jól ment a játék, 20-30 perceket töltöttem a pályán a támadások során, mint beálló, s általában 3-4 gólt lőttem.”

Spanyolul is beszélt?

„Viszonylag hamar megtanultam, mert már az elején idegesített, hogy nem tudtam kifejezni magamat. Ebben sokat segítettek a csapattársak.”

Innen vette a bátorságot, hogy beiratkozzon egy spanyol nyelvű iskolába?

„Igen, de alapvetően két oka volt ennek. Az egyik az, hogy amikor kimentem Spanyolországba, Dunaújvárosban félbehagytam a főiskolai tanulmányaimat, s ez azért bosszantott. Szóval megtanultam spanyolul, így beiratkoztam egy tíz hónapos, nemzetközileg is elismert légiutas-kísérőket képző akadémiára. Most vizsgáztam, nagyon jól sikerült, megfeleltem, erről megkaptam az oklevelet, míg a hivatalos papírt a spanyol minisztérium októberben küldi el. Ezt az egész spanyolországi kalandot egy kihívásnak tekintettem, de utólag megérte, hogy távol voltam a családomtól. Hiszen játszottam, kézilabdáztam, ráadásul egy olyan szakmát is szereztem, ami érdekel, amit szeretek. Mert amikor csak tudtam, jöttem haza, s azóta is imádok repülni. Ebből adódott a gondolat, a szakma megszerzése. De most a kézilabda kerül előtérbe. Nagyon megörültem, amikor Kovács Angi felvetette a fehérvári lehetőséget, hiszen gyermekkorom óta az volt a vágyam, hogy ide kerüljek. Sikerült!”

Matók János, Fejér Megyei Hírlap