Zsigmond Adrienn junior és felnőtt Európa-bajnok lett strandkézilabdában, a Fehérvár KC junior csapatából Németországba igazol, és kedden a magyar strandkézi-válogatottal Kolumbiába repül a Világjátékokra. Ezek az események egytől-egyig ezekben a hetekben történtek (történnek) Adrival, aki részletes beszámolóval és szép búcsúszavakkal örvendeztette meg honlapunkat.

„Nagy örömömre szolgált, hogy a tavalyi ifjúsági strandkézilabda Európa-bajnoki cím után, ebben az évben is számított rám Gróz János és Rovnyai Mariann [a strandkézilabda-válogatott edzői]. Boldogságom fokozódott, amikor kiderült, hogy a felnőtt válogatottban is helyett kaptam, így új cél lebeghetett a szemeim előtt: bekerülni a felnőtt utazó csapatba!

A felkészülés öthetes edzőtáborból állt többórás edzésekkel, hiszen tudtuk, hogy a nyár sok feladatott tartogat számunkra, mert a két Európa-bajnokság (junior és felnőtt) mellett egy világjátékok (nem olimpiai sportágak világversenye) kerül megrendezésre. Az utolsó edzőtáborban, a budaörsi tornán tudtam meg, hogy benne leszek a felnőtt keretbe, amit a junior EB után bonyolítottak le ugyanazon a helyszínen.

A junior EB-re Budapestről indultunk repülővel, és egy átszállással érkeztünk meg Dániába, ahol másnap kezdődött a verseny. Mivel hét csapat nevezett, körmérkőzéses formában mindenki játszott mindenkivel. Elsőnek a svájciakat, majd az oroszokat, másnap Spanyolországot, Dániát és Norvégiát győztük le. Szombaton az utolsó meccsen már tét nélkül játszottunk a törökökkel, melyen sajnos szétlövéssel kikaptunk, de ez az eredmény nem befolyásolta az első helyünket a csoportkörben.

Vasárnap jöttek az elődöntök, amikor visszakaptuk Oroszországot, akik ellen újból győzelmet arattunk. A döntő hatalmas izgalommal vártuk, hiszen a házigazda Dánia volt az ellenfelünk. Mint minden meccs előtt, ekkor is motivációs videót néztünk, és elénekeltük közösen a himnuszt, majd feszültségoldásként táncoltunk és énekeltünk.

A mérkőzésen támadásban és a védekezésben is a dánok fölé kerekedtünk, így megérdemelten nyertünk meg az aranyérmet, Az örömöt a fiúk első helyezése tette teljessé, és büszkén léphettünk fel közösen a dobogó legfelső fokára. Az egész junior EB alatt védekezésben, középső védőként kaptam fontos szerepet, ahol igyekeztem a legjobbamat nyújtani, és minél többet segíteni a társaknak. Minden mérkőzést végigvédekeztem a törökök elleni kivételével, ahol pihenőt kaptam az elődöntő és döntő előtt.

A magyar válogatott eredményei a junior strandkézilabda Európa-bajnokságon:

Svájc – Magyarország 0-2 (4-19, 12-25)
Magyarország – Oroszország 2-0 (18-14, 19-8)
Spanyolország – Magyarország 0-2 (12-24, 22-27)
Magyarország – Dánia 2-0 (20-18, 20-16)
Magyarország – Norvégia 2-0 (21-11, 23-10)
Törökország – Magyarország 2-1 (11-27, 14-13, 7-6)
Elődöntő: Magyarország – Oroszország 2-0 (20-11, 22-14)
Döntő:  Magyarország – Dánia 2-0 (25-19, 16-11)

Nagyon boldogok voltunk, amikor a nyakunkba akasztották az aranyérmet, és nekünk szólt a himnusz, de közben már arra is gondoltunk, hogy ránk, akik a felnőtt válogatottnak is tagjai voltunk, még komoly feladatok várnak.

A felnőtteknél két csoport volt, a miénket mi nyertük meg 100%-os teljesítménnyel, így a negyeddöntőben a másik csoportból az olaszokat kaptuk, akik ellen 2-0-ra győztünk. Az elődöntőben a norvégok következtek, akiket a csoportmeccsen szétlövésben vertünk meg; a meccs előtt megnéztük és kielemeztük azt az összecsapást, aminek segítségével újra győzelmet arattunk. Ez azt jelentette, hogy másnap – a junior kontinensbajnoksághoz hasonlóan – a házigazda dánokkal játszottuk a döntőt! Ez nagyon nagy lépés volt a magyar női strandkézilabda számára, hiszen korábban magyar csapat egyszer sem jutott EB-döntőbe.

A döntő napján a megszokottnál tovább aludtunk, utána a szokásos futással és videózással telt a délelőttünk. Ebéd után gyúratás, a motivációs blokk és a himnusz meghallgatása volt a programunk. Lent a futópályán nem maradhatott el a futás, az éneklés és tánc sem. A lelátó tele volt, és a stadion előtt, a kivetítőnél is rengetegen nézték a mérkőzést. Fantasztikus érzés volt kétezer ember előtt játszani! A döntő hatalmas izgalommal telt: az első félidőben aranygóllal kikaptunk, de a második félidőben nyertünk; a szétlövés első körében a magyar lányok nem hibáztak, de a házigazdák sem, azonban mi a hetedik lövésünket is belőttük, és Győri Ági kivédte a dánokét, így boldogan rohanhattunk a pályára, hiszen Európa-bajnok lett a magyar csapat!

A magyar válogatott eredményei a felnőtt strandkézilabda Európa-bajnokságon:

Magyarország – Lengyelország 2-0 (18-7, 23-1)
Oroszország – Magyarország 0-2 (9-18, 10-15)
Norvégia – Magyarország 1-2 (12-18, 14-9, 11-12)
Horvátország – Magyarország 0-2 (12-22, 13-14)
Magyarország – Ukrajna 2-1 (19-22, 17-16, 7-6)
Törökország – Magyarország 0-2 (12-20, 10-21)
Magyarország – Spanyolország 2-0 (15-10, 17-10)
Magyarország – Olaszország 2-0 (21-16, 18-13)
Elődöntő: Magyarország – Norvégia 2-0 (18-12, 14-12)
Döntő: Magyarország – Dánia 2-1 (18-19, 21-16, 14-12)

A hazautazás fárasztó volt, késő este értünk Budapestre, de a szülők hatalmas ovációval és ünnepléssel vártak minket. Másnap azonban nem pihentünk, hiszen délután megtisztelő feladat várt ránk: a Világjátékokra utazó versenyzők eskütételére voltunk hivatalosak. Számomra nagyon megható volt, hogy én is ott lehetettem.

A keszthelyi felkészülési torna, az MKSz által szervezett díszvacsora, és az újabb fárasztó, dabasi edzőtábor után végre kiderült, hogy én is tagja vagyok a kilencfős, Kolumbiába utazó keretnek! Ez azt jelenti, hogy kedden (július 30-án) én is repülök a csapattal együtt Calíba, a Világjátékokra! Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, köszönöm az edzőimnek, hogy ennyi bizalmat adnak nekem! Remélem, Dél-Amerikából visszatérve egy újabb jó hírről számolhatok majd be.

Négy évet töltöttem az FKC-nél, ebből hármat Rezsnyák Csaba, majd az elmúlt szezonban Deli Rita és Virincsik Anasztázia keze alatt edzettem. A bajnokság végét követően kaptam egy ajánlatot Németországból, amivel élni szeretnék, így nehéz döntést hoztam, úgy éreztem, ki kell próbálnom ezt a lehetőséget, úgyhogy útra kelek… Sajnálom, hogy elhagyom a csapatomat, hiszen nagyon sokat tanultam az edzések és meccsek alatt, nagyon jó társaságnak lehettem tagja a játékban és az élet más területein egyaránt. Sok barátot szereztem, remélem, ezek a barátságok az idő múlásával is megmaradnak. Ezúton is szeretném megköszönni ezt a négy évet, és mindazt a segítséget, amit Fehérváron kaptam!“

fkc.hu
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)