A Fehérép Alcoa FKC serdülői az alapszakasz negyedik helyén végeztek, így a felsőházi rájátszásban folytathatják a bajnokságot. A csapat edzőjével, Rezsnyák Csabával többek között a gyerekeket érő terhelésről, a négy közé jutás összetevőiről, az iskola fontosságáról és saját edzői felfogásáról is beszélgettünk.

A Fehérép Alcoa FKC serdülőcsapata a felsőházi rájátszásban folytathatja a bajnokságot. Mik voltak ennek a szép sikernek a kulcsmomentumai?

„Ez a siker Mihály Attilával végzett közös munkánk eredménye. Összességében egy jól összeszokott csapatunk van, serdülőink már a tavalyi OSB-ben is zömében együtt játszottak, ami nagy előnyt jelent. A gyerekek, főleg a bajnokság második részében, sokszor az ificsapatban is szerepeltek, edzéseiket rendszeresen látogatták. A mérkőzéseink sorában több fontos sikert is kiharcoltunk: rögtön a bajnokság elején győzni tudtunk Győrben, majd oda-vissza legyőztük a Ferencvárost, a Dunaferrt, a DVSC-t, valamint roppant értékes két pontot szereztünk a Vasas ellen is. Kis hiányérzetünk a Békéscsaba elleni meccseink okán lehet, de ezzel máris van egy komoly kitűzött célunk a rájátszásra.”

Mik a további tervek a hátralévő meccsekre?

„Én akkor lennék elégedett, ha a három itthoni meccsünket tudnánk hozni: a Győr, a Békéscsaba és a Vasas ellen. Ha netán idegenben is tudnánk pontot szerezni, azt nagyon nagy dolognak tartanám. Ezek a gyerekek sok meccsen vannak túl, nagy az átfedés az ifi és a serdülők között, hét-nyolc olyan emberünk van, aki mindkét csapatban szerepel rendszeresen. Emellett még játszunk az NBII-ben is – sok a meccs. Úgy vélem, nem csak a fizikális felkészültségen fog múlni sikerességünk, hanem fejben kell bírnunk a szezon végéig.”

A nagy átfedés miatt az ifi vagy a serdülő részesül előnyben?

„Szerintem a serdülő van inkább előnyben, mivel általában az ő meccsük van előbb. A gyerekek, akármennyire is próbáltuk forgatni őket, szinte mindig egy meccsel a lábukban mentek fel a pályára az ifin. Mondhatjuk, hogy ezt fizikálisan bírniuk kell, de nem csak a fizikális terhelésről van szó. Az ifjúsági bajnokságban sokszor sokkal erősebb emberek ellen kell helytállniuk, valamint a mérkőzések hossza is más a két korosztályban. A gyerekek mindig odatették magukat, de mégis úgy vélem, a serdülő csapatunk kicsit előnyben volt.”

Melyik posztokon érzed legerősebbnek csapatodat?

„Mindenek előtt fontos megjegyezni, mi igazi CSAPAT vagyunk, mindenki kiveszi a játékból a maga részét. Épp ezért nem szívesen emelek ki senkit, talán annyit mondhatok, hogy mind védekezésben, mind támadásban általában a belső embereink vállalnak főszerepet, ám ehhez kellenek a gyors szélsők, az erős beállósok és a jó kapusteljesítmény. Örömteli tudni, hogy ha valamelyik poszton épp nem megy valakinek, akkor egy másik tud „villantani”, remekül kiegészítve egymást.”

Az NBII felnőtt bajnokságában való szereplés mennyire fontos a fiatalok fejlődése szempontjából?

„Nagyon-nagyon jó a felnőtt, de még az ifi is azért, mert így mindenki elegendő játéklehetőséget kaphat; azok is, akik esetleg az NBI-ben kevésszer jutnak szóhoz. Az ifiben például a 94-es OSB csapatunkból tudok embereket „feljátszatni”, akiknek ez egy nagyon komoly megmérettetés. Az NBII felnőtt pedig természetesen pont azért jó, mert rutinos felnőttek ellen játszhatnak, de az NBIB-vel ellentétben itt jelentős sikerélményhez is juthatnak játékosaink. A sikerélmény ilyen fiatal játékosoknál különösen hangsúlyos, hiába küzdöttek egy igen erős ellenfél ellen remekül, és kaptak ki akárcsak egy-két góllal, a vereség miatt sokszor nehéz velük elhitetni, hogy nagyon jó teljesítményt nyújtottak.”

Mivel játékosaid még kivétel nélkül iskoláskorúak, mennyire kell és tudsz odafigyelni a tanulmányi eredményeikre?

„Pont kedden volt egy éve, hogy idekerültem Fehérvárra. Elődöm, Virincsik Anasztázia helyiként sokkal jobban képben volt nálam, Ő napi szinten tudott értekezni az iskolákkal. Én félév előtt be szoktam kérni az ellenőrzőket, akivel gond van, arra a második félévben kiemelt figyelmet fordítok, havonta felügyelem az eredményeik alakulását. Amennyiben huzamosabb probléma van, megpróbáljuk még jobban összeegyeztetni, hogy a sport ne menjen a tanulás rovására, de azért a játékból se essen ki a gyerek. Általános tapasztalatként elmondhatom, hogy általában javuló tendenciát mutatnak ilyenkor az eredményeik. Azokat, akikkel az első félévben nem volt gond, a második félévben kétszer ellenőrzöm. Mivel én is tanítok, ezért tudom, mikor jön el az az időszak az iskolákban, amikor még lehet javítani az eredményeken.”

Csapatod hozzáállásáról mi a véleményed?

„Két részre lehet ezt bontani. Vannak olyan gyerekek, akik felbírják már mérni azt, hogy ők milyen szintű klubnak a játékosai, nekik a motivációjuk megfelelő, és önmaguktól a helyes irányvonalat próbálják követni. Ők tudatában vannak annak, hogy ha minden tőlük telhetőt megtesznek, akkor előrébb léphetnek, és igazán jó játékos válhat belőlük. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik ugyan rettenetesen szeretik a játékot magát, de fejben még nem elég érettek ahhoz, hogy azt felfogják, mit is kell tenniük a jobb sportolóvá válás érdekében. Velük nagyon sokat kell foglalkozni ebben az időszakban.

Akiknél elszalad ez az idő, és a serdülőkor végére érnek anélkül, hogy ez az úgymond „profizmus” nem alakul ki még bennük, akkor már nagy valószínűséggel késő. A megfelelő motiváció, akaraterő és magabiztosság nélkül az ifi szintre érve már nem sok sikerélmény várhat arra a játékosra, aki nem hajlandó magát alárendelni a minden napos edzések munkájának, a sporttal járó küzdelmeknek, akik elvesztik a célt maguk elől.

Szerencsére úgy érzem, nálunk nagy többségében az első „kategóriába” tartozó gyerekek vannak, mindössze 10%-ra tenném azok arányát, akikre fejben még nagyon sok munka vár. A szezon eddig eltelt része mindenképpen azt igazolja, hogy jó úton járunk. Természetesen vannak napok, amikor nem minden megy úgy, ahogy szeretném, de összességében elégedett vagyok a csapat hozzáállásával. Sokan, jó irányba változtak fiataljaink közül.”

Szigorú edzőnek tartod Magad?

„Szigorú és szigorú között is van különbség. Ha elhatározok valamit, és ezt a csapattal is egyeztetjük, eldöntjük, hogy milyen célért küzdünk, akkor annak eléréséhez az ésszerűség határán belül bármi áron ragaszkodom, ebből nem engedek. Ilyen tekintetben mindenképp szigorú vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy gyerekekkel dolgozom, és hibázni lehet, ilyenkor nem mindig vagyok szigorú, ilyenkor inkább próbálom arra sarkalni őket, hogy javítsák ezt ki mielőbb. Leginkább azt remélem, hogy következetes edző vagyok.”

fkc.hu
Fotó: V-Man (képen: Rezsnyák Csaba)