A strandkézilabdázók harmadik ifjúsági Európa-bajnokságán Magyarország harmadszor végzett az első helyen! A grúziai Batumiban megrendezett kontinensbajnokságon az FKC játékosát, Zsigmond Adriennt is a soraiban tudó magyar válogatott az elődöntőben Oroszországot, majd a döntőben Törökországot legyőzve védte meg bajnoki címét.

„A strandkézilabdával még az előző csapatomnál, a Malévnál ismerkedtem meg. Tavaly kerültem be Pinizsi Tamás Tiltott gyümölcsök nevű strandkézis csapatába, majd ő ajánlott be a válogatotthoz is, mert jól védekeztem. A válogatott bő keretébe először április végén voltam egy kiválasztáson, ott a második hétre tizennégyrere szűkítették első lépésben a keretet, majd Horvátországba egy tornára már tizenkettes kerettel mentünk ki. Ezt követően jelölték ki a végső, tíz játékosból álló utazókeretet, amibe nagy örömömre én is benne voltam.“

Néhány mondatban összefoglalva mik a legfőbb különbségek a teremben játszott és a strandkézilabda között?

„Csak három mezőnyjátékos van, a játékidő kétszer tíz perc, és mindkét félidőt meg kell nyerni ahhoz, hogy győztesen kerülj ki, ha 1-1 az állás, akkor szétlövéssel kerül ki a győztes. Van egy „nyúl“, aki a kapus helyett jön be támadásoknál, és akinek a gólja kettő pontot ér. Itt védekezésben nincsen durva szabálytalanság, minden faultnál a támadót védik. Összességében sokkal terjedelmesebb a játéklehetőség.“

Új emberként kerültél be a roppant sikeres ifjúsági válogatottba. Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

„Zsinórban harmadszor lett Európa-bajnok a magyar ifjúsági válogatott, Gróz Kitti az oszlopos tagja a csapatnak, mellette még hárman voltak, akik a tavalyi győzelemnek is részesei lehettek. Nagyon sokat segítettek az úgymond régiek nekünk, az újaknak. Két kapus és négy mezőnyjátékos jött újonnan.

Milyen volt maga az Európa-bajnokság Grúziában?

„Nagyon jó hangulat volt, a hazaiak az első naptól nekünk szurkoltak, ha megláttak már tapsoltak, kiabálták Ria-Ria Hungária. Egyedül a grúzok elleni meccsen – természetesen – nem nekünk szurkoltak, de akkor is megtapsoltak minket a végén. Mindenki azt mondta, mi vagyunk a legjobbak, nekünk kell megnyernünk az EB-t.“

Volt-e olyan meccse a tornának, amire különösen szívesen emlékszel vissza?

„Az ukránokkal játszottunk, amikor egymás után négyszer sikerült sáncolnom. Magamhoz mérten hoztam azt az EB során, amit az edzők elvártak. Mariann [Rovnyai Mariann edző] mindig pontosan megmondta, mi a feladatom, és én próbáltam teljesíteni ezt. A négy sánc miatt nagyon sok dicséretet kaptam. Természetesen a döntő megnyerése is nagyon emlékezetes; nagyon örültünk, hisz nem akartuk megtörni a győzelmi hagyományt! Az egész lelátó őrjöngött, a bronzérmet szerző magyar fiúk is végigszurkolták a döntőt, majd jöhetett a We are the champions.“

Köszönöm az interjút, és gratulálok az aranyéremhez!

„Nagyon szépen köszönöm, és még szeretném egyúttal megköszönni az Alcoa FKC teljes vezetőségének és edzőmnek, Rezsnyák Csabának, hogy minden segítséget megkaptam tőlük, elengedtek az edzőtáborozásra és a kiválasztásra még a bajnoki idényben is.“

fkc.hu