Az Európa-bajnokságon hatodik helyezést elért magyar válogatottban Kiss Éva és Mayer Szabina képviselte a Fehérvár KC-t, és mindezt úgy tették, hogy klubjuk teljes joggal lehet nagyon büszke két kiválóságára. Évi az egész kontinensbajnokság egyik legjobb kapusteljesítményét nyújtotta, míg Szabina a beálló poszton vált a válogatott elsőszámú erősségének.

A koronázó városiak két erőssége, a kapus, Kiss Éva és a beállós Mayer Szabina egyaránt a nemzeti együttes kulcsembere volt a magyar-horvát, közös rendezésű kontinensviadalon, amelyen a mieink a 6. helyet szerezték meg. Tekintve, hogy kommunikáltan az első hatba kerülés volt a szövetségi vezérkar elvárása, a terv sikerült. Más kérdés, hogy a lányok, titokban jobb helyezésben reménykedtek.

A fehérvári klub elnöke, Balássi Imre szerint az együttes két kulcsembere a nemzeti együttesben is pillérnek számít. „Mindketten remek produkciót nyújtottak az Eb-n, ami büszkeséggel tölt el. Mindig hangoztattam, az ország legjobb kapusa és beállósa nálunk szerepel, ez az Európa-bajnokságon is beigazolódott. Bízom abban, hogy még hosszú évekig maradnak az FKC kötelékében, s abban is, hogy rövidesen újabb játékosaink követik példájukat és szóhoz jutnak címeres mezben. Ehhez persze az is kell, hogy átlépjünk egy küszöböt, dobogóra, ezáltal a nagy klubok közé kerüljünk a bajnokságban. Úgy gondolom, az idei szezonban erre van is esélyünk, az őszi szereplésünk bíztató” – mondta Balássi.

„Az Eb-n mutatott teljesítményemmel elégedett vagyok – jegyezte meg Mayer Szabina, akinek ez volt az első világversenye. – Úgy gondolom, megtettük a magunkét, az elvárást teljesítettük, más kérdés, én az 5. helyet nem tartottam elérhetetlennek, ám a végére elfáradtunk. Jobbára egy góllal kaptunk ki, a dánok elleni, sokak által roppant egyoldalúnak tartott derbin is csak háromgólos különbséggel maradtunk alul. Persze, jó lett volna éremért harcolni, de ezúttal nem sikerült. Minden meccsen szerepet kaptam, az első, oroszok elleni derbin jól szálltam be, úgy gondolom, a lengyelek és a norvégok ellen is hasznos tagja voltam az együttesnek. A későbbi bajnokot sikerült legyőznünk a középső szakaszban, ami még akkor is bravúr, ha az északiaknál sokan bajlódtak betegséggel, és számukra a mérkőzésnek nem volt tétje. Az Eb-n nem védekeztem, csak támadtam, pontosan tudom, egy játékos akkor igazán értékes, ha nem csak az ellenfél, hanem a saját kapuja előtt is hasznos, védekezésben fejlődnöm kell. Úgy gondolom, a teljesítményemmel rászolgáltam arra, hogy a következő világversenyeken is számoljon velem a szövetségi kapitány. Tudom, ehhez folyamatosan jól kell teljesítenem a klubomban, s a válogatott nemzetközi találkozóin.“

Kiss Évára sem lehetett panasz. Az első meccsen csereként jutott szóhoz, remekül szállt be, a folytatásban egyértelműen ő számított a gárda elsőszámú kapusának. Akadtak találkozók, amelyeken remek védéseivel tartotta meccsben nemzeti együttesünket.

„Az oroszok ellen Herr Orsi kezdett, majd következtem én, jól ment a védés, a meccs hajrájában pedig Bíró Blanka kapott szerepet, aki szintén komoly bravúrokat mutatott be. A következő meccseken én kezdtem, voltak meccsek, amelyeket végig is védtem. Az utolsó spanyolok elleni helyosztóra elfáradtam, Bíró Blanka állt be és szenzációsan védett.  Úgy gondolom, három, nagyon jó kapusa van a válogatottnak, kiegészítjük és segítjük egymást. Jó formában érkeztem az Eb-re, bíztam abban, hogy sok lehetőséget kapok, ami meg is valósult. A csapat helyezése reális, bár végezhettünk volna előrébb is. A kapusok rangsorában a 4. helyen zártam, a védési hatékonyság tekintetében álltam a 2. helyen is. Úgy gondolom, négy hálóőr kiemelkedett a mezőnyből, a norvég Solberg, a német Schülke és a román Ungureanu, valamint én. Nagyon bízom abban, hogy a folytatásban is bírom a szakvezető, Németh András bizalmát.“

Horog László