Az Alcoa FKC tízgólos győzelmével végződött bajnoki után Sótonyi László a kezdéssel és helyenként a második félidei játékkal, főleg a nyitott védekezéssel volt elégedett, valamint Pastrovics Melinda visszatérését emelte ki pozitívumként. Zsadányi Sándor, a Kiskunhalas mestere, csapatának a második negyedórában mutatott teljesítményét dicsérte.

Sótonyi László, az Alcoa FKC vezetőedzője:

„Összességében annak örültem, hogy voltak olyan szakaszok, amikor rendkívül fegyelmezettek voltunk, a mérkőzés elején, illetve a második félidőben. Tudtam sokat cserélni, és annak is örültem, hogy a nyitott védekezést sokat tudtuk gyakorolni. Ez jobban is ment, mint a zárt hatos fal. Szintén pozitívum volt Pastrovics Melinda visszatérése. Próbálok ezekből a pozitívumokból kiindulni, de az tény, hogy az Izmir ellen a mainál többre lesz szükség. Voltak hullámvölgyek, amikor beleszürkültünk a játékba, ez egy nemzetközi kupameccsbe nem fér bele.“

A nagyon jó kezdés utáni visszaesés minek volt köszönhető?

„Sajnos még mindig nem vagyunk képesek fenntartani azt a fajta figyelmet, koncentrációt hatvan percen keresztül, ami szükséges. Nagyon szépen látszott, hogy elkezdtük a meccset figyelmesen, koncentráltan és fegyelmezetten játszva, amiből lett is hatgólos előnyünk. A halasi időkérés után mindenki megnyugodott, néhányan azt gondolták, már nem kell annyit dolgozni. Aki a pályán van, az nem ülhet bele a meccsbe! Nekünk az a célunk, hogy minél többel nyerjünk, védekezzünk hatvan percig. Ezekből az alap dolgokból nem szabad visszavennünk egy pillanatra sem, bárkivel is játsszunk, mert akkor rögtön ott találjuk magunkat, hogy éles a meccs, mivel annyival nem vagyunk jobbak senkinél sem, hogy ezt megengedhessük magunknak.“

A Világkupa meccseit figyelemmel követted?

„Természetesen igen, a magyarok minden meccsét láttam. Örültem, hogy pozitív volt az utolsó meccs végkicsengése. Nagyon tanulságos volt ez a Világkupa mindenkinek... Nemzetközi szinten ne kelljen már nógatni senkit! Furcsa volt, a norvég meccsen párhuzamot láttam azzal, ahogy én éreztem magam Békéscsabán. Mintha eleve feltartott kézzel álltak volna ki a játékosok, ami a magyar kézilabdára sosem volt jellemző, és ne is legyen! A következtetéseket le kell vonni, és a franciák elleni győzelmet meg kell becsülni! Mátéfi Eszter munkájára lehet alapozni a jövőben.“

Zsadányi Sándor, a Kiskunhalas vezetőedzője:

„Elégedett nem lehetek, hiszen meglehetősen súlyos vereséget szenvedtünk. Úgy érzem, a gólarány túlzó; talán többet ki lehetett volna hoznunk ebből a mérkőzésből, ha magunk is el hisszük. Gyakorlatilag egy tizenöt perces jó periódusunk volt az első félidő második felében, egyébként megkönnyítettük a hazai csapat dolgát. A kezdésnél egy kicsit megijedtünk, és féltünk, hiszen egy meglehetősen rossz és nehéz periódus van a hátunk mögött, ami miatt önbizalmát vesztette a csapat, ezért a Fehérvár gyakorlatilag állva hagyott minket. Amikor hat-hét gól lett közte, elkezdtünk minden mindegy alapon kézilabdázni, és ekkor tudtunk felkapaszkodni. Az első félidő második felében viszonylag pontos, agresszív védekezésünk volt, a kapuscsere is használt és tudtunk, egy-két lerohanás gólt lőni. Ez az egyetlen sansza a csapatunknak, hiszen valójában átlövő-erő nélkül kell kézilabdáznunk.“

fkc.hu
Fotó. V-Man (képen: Sótonyi László)