Az Alcoa FKC színeiben öt egykori dunaferres játékos – Azari Fruzsina, Kovács Angéla, Rádl Tímea, Tilinger Tamara és Vincze Melinda – összesen 23 gólt szerzett szombaton Dunaújvárosban. Közülük a meccs után Ticsyt kérdeztük a benyomásairól. A fehérváriak beállója a második félidőben lépett pályára, és nagy szerepe volt a pontszerzésben. 

Igen gólgazdag meccset játszottatok Újvárosban; hogyan láttad az eseményeket belülről?

„Valóban gólzáporos hatvan percen vagyunk túl. Nagyon pörgős iramú volt belülről; volt már, hogy jelentősebb előnybe kerültünk, ám ők sem adták fel, és előjött a rutin, amiben ők vitathatatlanul jobbak!“

Milyen hibák okozták azt, hogy pillanatok alatt semmivé vált a tetemesnek mondható előnyötök?

„Leginkább abban látom az okát, hogy vitt előre minket a szívünk a minél nagyobb előny megszerzése érdekében akkor is, amikor lassítanunk kellett volna a tempón. Nem tudtunk megnyugodni és leállni, hanem elkezdtünk kapkodni, mert mindenáron tovább akartuk növelni a különbséget. Az előnyünk alapvetően abban van egy ilyen meccsen, hogy mivel fiatalok vagyunk, le tudjuk az ellenfelünket rohanni. Ugyanakkor az a meccsrutin, amivel ők egyenként és csapatként is rendelkeznek, nagyon nagy hasznukra volt bizonyos meccsszituációkban; előbb tudták, mikor mi vezet célra. Most megmutatkozott, hogy még akár hét gól is kevés lehet, egy igazi rutinos csapat nem adja fel, és a legfontosabb pillanatokban is visszajönnek a begyakorolt dolgaik.“

Az utolsó perc, akárcsak a Fradi ellen, most is roppant mozgalmasnak bizonyult. Előnybe került az Újváros, majd Te egyenlítettél, ám még volt hátra mintegy húsz másodperc. Mik kavarogtak ebben a rövid időben a fejekben?

„A fejünkben és a szívünkben is az, hogy végül is hatvan percet végigküzdöttünk, legalább az az egy pont legyen meg, ha már a kettőt nem sikerült kiharcolnunk. A hétgólos előnynél talán kevesen gondolták, hogy ennyire nehéz lesz a vége, de a lényeg, hogy legalább egy pontot szereztünk. Úgy érzem, lehet örülni a pontszerzésnek is, valamint pozitívum, hogy így jöttünk ki a végjátékból.“

Neked, mint újvárosi nevelésnek, mennyire volt különleges egykori csapatod otthonában pályára lépni?

„Fura, de mindenképp jó érzés volt különösen ezek a régi nagy játékosok ellen játszani, akiktől olyan sok mindent tanultam annak idején, és bizonyítási vágy is volt bennem. Összességében tetszett a visszatérés.“

Nagyon magabiztos voltál helyzeteidnél!

„Úgy voltam ezzel, hogy ha már megkaptam a játéklehetőséget, akkor szerettem volna élni vele. Persze hibák is csúsztak a játékomba, de maximálisan odatettem magam, és próbáltam a csapat segítségére lenni.“

Mindössze négy forduló van hátra az alapszakaszból, milyen helyezéssel lennél elégedett?

„Remélem, hogy ennél már nem adjuk lejjebb [6. hely jelenleg –szerk.], elkezdtük gyűjteni a pontokat az utóbbi fordulókban, így kell folytatnunk, és ezt a hozzáállást megőrizve tavasszal még akármi is lehet...“

fkc.hu
fotó: Fehér Viktor (a képen: Rádl Tímea)