2000-ben játékosként Európa-bajnokságot nyert, és a kontinensviadal legértékesebb játékosának választották Siti Beát – 12 évvel később a válogatott másodedzőjeként ért el régen várt sikert a magyar nemzeti csapattal. Kicsit a szerbiai EB-n megszerzett bronzérem jelentőségéről, a nagyszerű eredmény hátteréről és összetevőiről kérdeztük…

Első nekifutásra bronzérmet értetek el a Karl-Erik Bøhnnel alkotott edzői stábbal. Milyennek értékeled ezt a szereplést?

„Mindenképp nagyon pozitívan, nagyon örülök az elért eredményünknek. A női kézilabdában évekre visszamenőleg kicsit hiányérzet lehetett az emberekben az eredményességet illetően, nagyon ráfért már a siker a sportágra – magára a szakmára, a játékosokra, az szurkolókra, mindenkire –, hogy nemzetközi szinten elérjünk egy ilyen sikert, és visszakapaszkodjunk a világ kézilabdás élvonalába.“

Mit jelenthet ez a hosszú évek utáni éremszerzés a sportágnak?

„Ilyenkor a kislányok ambíciója megnő, többen kezdenek érdeklődni a kézilabda iránt; még több nézőt vonzhatnak a mérkőzések. Általános nyitottság jelenik meg a sportág felé.“

Karl-Erik Bøhnnel most már több mint egy éve dolgoztok együtt. Mennyire éreztétek a bizalmat az eltelt időszakban mind a vezetőség, mind a szurkolók felől, és ez a mostani szereplés milyen hatással lehet megítélésetekre?

„Felvállalható és mindenki által ismert vélemény, hogy a szakma többségében nem értett egyet azzal, hogy külföldi szakember került a válogatott élére. Egyértelmű volt, ahhoz, hogy ennek a helyzetnek a létjogosultságát bizonyítsuk, eredmény kellett. Lehet mondani, mikben hibáztunk, nyilván sosem hibátlan egy edzői teljesítmény sem, viszont maga az eredmény azt mutatja, hogy kellett egyfajta váltás. Mindez nyilván azért működhet jól, mert a klubokban nagyon jó munka folyik, valamint mi picit másképp kezeljük az embereket. Ez most így összességében, úgy tűnik, meghozta a gyümölcsét.“

Melyik meccset tartod a legnagyobb sikernek az EB-ről?

„Hármat mondanék: a németek, a románok majd a szerbek ellenit. Az első kellett ahhoz, hogy egyáltalán életben maradjunk, dolgoztunk a jövő biztosításáért. Ez volt a legfontosabb. A románok megverésével elég jó pozícióba kerültünk. A bronzmeccset azért emelném ki, mert akkor mindenki összeszedte és egységesítette utolsó energiáit a csapat sikerének érdekében.“

fkc.hu
fotó: MKSZ