Korábban egyszer hívták be a nemzeti együttesbe, három összecsapáson jutott szóhoz, aztán hiába várt a behívóra. Az új szövetségi kapitány, Németh András bizalmat szavazott neki, a hétvégi, kecskeméti tornán két összecsapáson szerepelt, négy gólt szerzett.

„Remekül éreztem magam a válogatottban, jól szervezett edzőtáborban, majd négycsapatos tornán vettünk részt“ ​– mondta a 24 esztendős Horváth Bernadett.

„Néhány napot Budapesten, majd Balatonalmádiban töltöttünk ​ a tréningekre Füreden került sor –, aztán a tornát megelőző napon utaztunk Kecskemétre. Örültem, hogy Németh András meghívott, igyekeztem élni a bizalommal. Korábban mindössze egyszer szerepeltem címeres mezben, másfél éve. Karl Erik Böhn volt a kapitány, egy csehországi tornán jutottam szóhoz, a hazaiak, Szlovákia és Izland ellen. Két gólt lőttem a csehek ellen.“
 
​Ezúttal összesen négyet. Az utolsó, Románia elleni derbin nem lépett pályára. Miért?

„A lányok jól játszottak, nem volt indokolt a változtatás. Nem voltam csalódott, hogy a kispadról szemléltem a találkozót, annak is örültem, hogy az előző két meccsen a pályán lehettem. Az első, a B válogatottunk elleni találkozón tíz percet kaptam, egyszer voltam eredményes, Angola ellen az utolsó nyolc percre szálltam be, kimondottan jól ment, háromszor találtam be.“

Gondolom, Németh András a lefújás után megdicsérte.
​
„Egyénileg nem emelt ki senkit, rávilágított a pozitív és a negatív dolgokra egyaránt. Azt mondta, az feltétlenül tetszett neki, hogy a védekezésünk hatékony. Magammal részben vagyok elégedett, az első meccsen nem igazán ment, a másodikon jobban, támadásban és védekezésben is igyekeztem hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Azonban tudom, több van bennem. Az igazság az, a hétvégi teljesítményemet befolyásolta a lámpaláz, ideges nem voltam, de izgultam, talán túlzottan akartam bizonyítani. Ha meghív a kapitány, a későbbiekben szeretnék még jobb teljesítményt nyújtani. Ezzel együtt is hatalmas élmény volt a nemzeti együttesben való szereplés.“
​
Vélhetően nagy álma teljesült, hogy másfél év szünet után, itthon is megmutathatta magát.
​
„Az én álmom már azzal teljesült, hogy élvonalbeli kézilabdázó lettem. Kapuváron születtem, Fertőszentmiklóson, a megyei első osztályban szereplő együttesben mutatkoztam be, majd a gimnáziumot Sopronban kezdtem. A győriek elleni utánpótlás meccset követően jött oda hozzám Konkoly Csaba, jelezte, szeretné, ha az ő együttesében folytatnám. Az ETO-hoz igazoltam, végigjártam a lépcsőfokokat, a 2008-2009-es idényben kerültem a felnőttek keretébe. Néha kaptam csak lehetőséget. Bajnoki aranyérmes és hazai kupagyőztes vagyok, valamint BL-döntős. A Viborg elleni vesztes fináléban nem léptem pályára, a kispadról szemléltem az eseményeket. Előzőleg kétszer jutottam szóhoz a legrangosabb európai sorozatban, a Podgorica és a Skopje ellen.

A szezon végén megkeresett a Fehérvár, én meg igent mondtam. Életem legjobb döntését hoztam, a hatodik idényemet kezdem rövidesen az FKC-nál. A lányok gyorsan befogadtak, a várost is hamar megszerettem, nagyon jó közösség alakult ki, öröm itt kézilabdázni. A szerződésem jövő nyáron jár le, ha a klub úgy dönt, hogy hosszabbít velem, én nem fogok nemet mondani.

A családom Kapuváron él, amilyen gyakran csak tudok, megyek haza hozzájuk, nekem nagyon fontos, hogy ne legyek távol tőlük. Mondjuk a településhez a legközelebb Győr van, ​ ahol számottevő a kézilabda, de utána Fehérvár következik.“
​
A nyáron új szakvezető érkezett, Bakó Botond személyében. A cél a négy közé kerülés a bajnokságban. Mit gondol, teljesíthető?

​„Az igazolások érzésem szerint jól sikerültek, a keretünk erős, úgy vélem, ott leszünk az élmezőnyben, az első négy hely valamelyike reális elvárás. Bakó nagyon jó szakember, változatosak az edzések, tetszik az a stílus, amit képvisel. A tavalyi szezonban hullámzó volt a teljesítményünk, remélem, ezúttal kiegyensúlyozottabbak leszünk.“

Horog László
Fotó: Horváth Gyula