Petra Válova Békéscsabán szenvedett olyan súlyos orrsérülést, hogy elkerülhetetlen volt a műtéti beavatkozás. A Cornexi-Alcoa-HSB Holding cseh válogatott beállója azonban már négy héttel később tétmérkőzésen a csapat rendelkezésére állt. A sérülés és a felépülés történetéről, valamint az elmúlt két hét fejleményeiről maga Petra mesél a honlapunk olvasóinak.
„A békéscsabai meccsre úgy készültünk, hogy azt mindenképpen meg kell nyernünk. A meccs első támadását ők vezették, a balátlövőjükkel szemben védekeztem, és amikor előtte a labdát, a lendülő keze eltalálta az arcomat. Ezzel igazán nem is törődtem. Hátrafordultam, láttam, hogy nem lett gól a lövése. Rögtön futottam a kispad felé a szokásos cserére, de mielőtt elértem volna a padot, összeestem. Ezután már csak arra emlékeztem, hogy Kicsit (Siti Bea) hallom, amint azt mondja: „Nyugi, Petra, nincs semmi baj!”.
Rögtön vittek a kórházba, ahol a röntgenen egyértelműen látszott, hogy eltörött az orrom. Mondták, hogy Székesfehérváron is nézessem meg, mert a vérömlenytől nem látszik jól, hogy szükség lesz-e műtétre. Ott, a kórházban néztem először a tükörbe… Elkeserítő volt a látvány. Ennél sokkal fájdalmasabban érintett, hogy biztossá vált, nem mehetek Izlandra. A KEK-et nagyon vártam már az idény elejétől. A versenysorozathoz különösen kedves emlékeim fűződnek, hiszen az előző szezonban a Buducnosttal megnyertük a kupát.
Fehérváron kiderült, hogy meg kell operálni az orromat. A műtétre egy héttel a sérülés után került sor. Négy napig kórházban voltam, onnan drukkoltam a távolban játszó csapattársaimnak. További egy hétig nem engedélyeztek nekem semmi sporttevékenységet.
Két héttel a műtét után elkezdtem biciklizni és kondizni, majd újabb egy héttel később már bekapcsolódtam az edzésmunkába. Mindenképpen a csapat rendelkezésére akartam állni a Debrecen elleni meccsen. A Vác elleni bajnokin nagyon szomorú voltam, hogy csak a nézőtérről tudtam szurkolni, és nem segíthettem a csapatomon. Nagyon rossz érzés volt. Végül Debrecenben – egy hónappal az orrtörésem után – már pályára is léptem. Ott még egy kicsit féltettem az orromat, de azóta már 100%-ig meggyógyult.
A Vasas-meccs után egy hét pihenőt kaptunk Vura Józseftől, így a barátommal haza tudtunk utazni Csehországba. A rendelkezésre álló időt igazságosan elosztottuk: először három napig az én szüleimnél voltunk Prágában, majd három napig az övéinél Brnóban. Az első napokban többnyire a Vasas elleni rándulásomat kezeltem. Szerencsére a sérülésem nem volt súlyos, pedig először annak nézett ki.
Ennek köszönhetően ezen a hetén már teljes intenzitással dolgozhattam. Nagyon kemény edzéseink voltak – rengeteg futással és erősítéssel – de túléltük. :-) Ma volt a legjobb napunk: Agárdon, a termálfürdőben töltöttük az egész délelőttöt.”
cornexikezilabda.hu Fotó: V-Man, Bölcsföldi István Péter
|